Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

Könyvismertetés

BIO Könyvismertetés. De jellemző az is, hogy, a mint azt a felsorolt munkák maguk igazolják, a beszéd gyűjtemények között alig van eredeti termék, a magyar észjárás, a magyar vérmérséklet, a magyar vallásos buzgóság terméke, hanem a túlnyomó nagyobb rész idegen szerzők műveinek fordítása avagy átdoldozása. Szomorú bizonysága ez egyrészt a mi kényelmességünknek, hogy ne mondjam, lustaságunknak, másrészt meg az idegen szellemvilághoz való megszokott vonzódásunknak. Mindkettő olyan betegség a melylyel mennél előbb szakítunk, annál több haszna lesz belőle nemcsak önérzetünknek, hanem egyházunknak és hazánknak is. A magyar protestantismusban kell annyi erőnek és buzgóságnak lennie, hogy még az eszméket és a lelkesülést is nem keresi az idegenben, hanem a maga erejéből táplálkozik. Nem vagyok én ellenese a külföldi irodalomnak és evangéliumi szellemnek. Nem mondom én azt sem, hogy soha ne ültessük át nyelvünkre az idegen remekírók formában és tartalombau egyaránt értékes műveit. Nem tagadom azt sem, hogy egy egy idegen nagy sze'lem termékenyítőleg hathat messze földek vezérembereire is. De az az egy bizonyos, hogy a saját erőnk elpetyhüdésével jár az idegen szellem után való egykedvű kullogás, a saját lelkivilágunk ürességének, termékenyítő erőben való megfogyatkozásánek a jele az ha szinte sportszerűleg folyton csak azt keressük és követjük és kívánjuk, a mi idegen. Az idegenhez való ezen hozzászokásnak és az ennek alapján létesült szellemi elgyengülésnek a mai prédikáczió-írodalom a legszembeszökőbb bizonyítéka. Nemcsak az önálló kiadványoknak, hanem a folyóiratokban közölt beszédeknek a nagyobb része is idegen forrás után készült. Az a bizonyos „átdolgozás" nem jelent valami túlságos sokat, mert csak néhány formális változtatásra szorítkozik. Még értékesnek kell tartanunk azt az eljárást, a mit Kenesseynél tapasztalunk, hogy az unalmasságig szó-szátyár beszédeken lehetőleg rövidít és helyes, élvezetes magyar stylusban tálalja fel az idegen észjárást. De már az észjárás idegenségén ő sem változtathat. Hogy pedig az nem a miénk, elég csak egyetlen beszédet elolvasni, hogy erről meggyőződjünk. De ép ezért csakis irodalmi jelentősége van az Oosterzee beszédei lefordításának, illetőleg átdolgozásának. Mert a gyakorló pap ezekből hangulatnál egyebet nem igen meríthet. Egész terjedeldelmében egyetlenegyet sem mondhat el senki, beosztását egyiknek sem lehet használni, legfó'lebb hát arra valók, hogy a vasárnapi beszédjére készülő lelkész hétfőn vagy kedden olvasgassa el Oosterzee beszédeit és merítsen belőlük hangulatot. S ebben van az idegen beszéd-irodalomnak reánk közvetlen jelentősége és értéke. S ebből a szempontból Kenessey nem végzett fölös munkát, mikor Oosterzee beszédeit rövidítve magyarban is hozzáférhetővé tette. Szintén idegen forrásból merített Könyves Tóth Kálmán is, mikor a hit temploma új folyamát megindítva, leginkább angol szerzőket szólaltat meg. A hit temploma cz. vállalatnak első folyamát talán mindenki ismeri s talán mindenki elismeri azt is, hogy sokszor