Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

Könyvismertetés

Könyvismertetés. V. Oosterzee-Kenessey, Pathmosi hangok. Kolozsvár 1904. Theologus kör kiadása. VI. 167. Ára 2 kor. 40 fii. — Könyves Tóth Kálmán, A hü temploma (uj folyam) I. Egyházi beszédek. Részben Spurgeon, Decoppet, Talmage nyomán. Budapest. Kókai L. kiadása. 1904. 158. Ára 3 kor. — Szalóczy Pál, Egyházi beszédek Bersiertöl. Jogosított magyar kiadás. I. Budapest. Kókai L. kiadása. 1904. VII. 192. Ára 4 kor. — Papp Károly, Keresztelési és esketési beszédek. (Függelékül eskü, imádságok, megáldások, úri imádság) Palmer „Casual-Keden" nyomán. Budapest. Kókai L. kiadása. 1902. 70. Ára 1 kor. 20 fii. — Szentimrey József, Egyházi beszédek. Beregszász. 1903. Szerző tulajdona. 137. Ára 3 kor. — Lágler Sándor és Kálmán Dezső, Protestáns Pap. Kölesd 1903. évfolyam. — Geduly Henrik, Evang. homiletikai folyóirat. Nyíregyháza. 1903. évfolyam. Miként a felsorolt munkák mutatják, az újabban nagyon elszaporodott prédikáczió-irodalom termékei felett kívánunk rövid szemlét tartani. A hely korlátolt volta ép úgy, mint a szóvá teendó' anyag nagysága egyaránt igazolni fogják azt az eljárásomat, hogy részletekbe nem bocsátkozom. Különben is a részletek aprólékos vizsgálatát teljesen fölössé teszi az a tény, hogy nincsen olyan remek beszédgyüjtemény, a melyben silány részleteket nem találhatnánk, mert hiszen emberi művek még a remekek is, és viszont, nincs olyan gyarló gyűjtemény, melyben kedves, értékes részletek ne gyönyörködtetnének, mert hiszen a nyilvánosságra szánt beszédek a szerzó'k lelkének virágai. Ezért az általános benyomás és a gyakorlati használhatóság szempontjából kívánok a fent felsorolt művekről ítéletet mondani. Jellemző, hogy nálunk a prédikáczió irodalma oly nagyon fellendült, hogy könyv-könyv Után jelenik meg e téren, mert ez annak bizonysága, hogy a theologiai irodalomnak egyelőre csak a legkönnyebben végezhető és felhasználható ágát tudjuk felkarolni. De ez sem volna baj, ha a minőség a mennyiséggel egyenes arányban állana. Ámde sajnálattal kell megál lapítanunk, hogy a „prédikáló egyház" igazi, művészi formában és emelkedett tartalomban kiváló műszónoklatokkal nem igen dicsekedhetik.