Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)
Lapszemle
Lapszemle. 361 között megél, de sőt új kulturát is teremt. Ott van továbbá erkölcsi ereje, a mely mindig emelkedett és emelő, s az emberi életet nem megvetni, hanem megaemesiteni kívánja, s igy az egyéniség végtelen jelentőségét és az Istenhez való viszony közvetlenségét hirdeti. Ez képezi a sajátos keresztyén öntudat alapját, a mely Jézus istenfiúi öntudatán nyugszik. A mi már most a vallástörténeti módszer jelentőségét illeti, arra nézve Schmidt azt mondja, hogy ez a módszer meg fog tanítani bennünket a keresztyén vallásosság és erkölcsiség történetének kikutatására s igy a keresztyénségnek mint vallásnak a megismerésére. Továbbá a keresztyénség dogmatikai felfogására is úgy kritikailag, miut positive tisztázólag közrehat. Végül, hogy ezután majd a keresztyénségen kiviil levő vallásokat is a maguk történeti valóságában ítéljük meg és nem fogjuk a pogányságot egyszerűen a tévelygéssel és a bűnnel azonosítani, s igy a fejlődés gondolatát majd a vallás terén is érvényre jntni engedjük. A vallástörténeti módszertől való félelem voltakép a Jézus Krisztus evangeliuma erejében való kételkedéssel jár karöltve, pedig Jézus az egész világ megváltója. — Igen szép, okos, tanulságos czikk, méltó az elolvasásra. Τ hűmmel, {Jena) Neue Bahnen für den christlichen Jugend- unterricht, und alte Konfirmationsnöte cziraen a 6. számban jellemző adatokat tár elénk a német konfirmatiói mozgalomra vonatkozólag. Megállapítja, hogy a mióta az e tárgyban megindított vita folyik, másfél évtized óta semmivel se jutottak előbbre. Az eljárás módjában is nagy az eltérés. Mig pl. Stöcker a konfirmatió idejét akarja későbbre tolni, addig Baumgarten a tananyagot kivánja megrövidíteni. Ezt az anyagot Bassermann igy körvonalozza : „Az iskolába csak a történet tartozik, a konfirmatioi oktatás ölelje fel az összefoglaló történeti áttekintést és a katekismust." Szerző az ilyen módú kettéválasztásnak nem barátja, hanem álláspontját e szavakban fejezi ki: az a mi vallásban formális, törvényszerű, történetileg felfogandó erkölcsi, katholikus, az iskolába, az a mi a vallásnak benső hitéletet képező része, a konfirmatiói oktatásba való. Ez azonban nem zárja ki, sőt kívánatossá teszi azt is hogy a népiskola vallástanítója is igyekezzék hitéletet ébreszteni. A mi már most a tanítás idejét illeti, Thiimmel utal Rein jénai tanár iskolájára, a ki a gyermekeknek egészen a 10. évükig semmiféle vallásos oktatást nem enged adni, hanem mesékkel tartja őket. Thümmmel ezt, teljes joggal helytelennek tartja, mert az ó- és újtestamentumi történetek és példázatok meseszerű voltuk mellett még a valláserkölcsi nevelésre is egészen alkalmasak. Hanem azt ő is hangsúlyozza, hogy a történeteket alaposan meg kell válogatni. Igy pl. Isak feláldozását vagy Jakab és Ezsau történetét ki kell zárni a tanításból. Viszont pl. a teremtés és az özönviz története, mert soha történet nem volt, a konfirmatiói oktatás körébe tartozik, a hol kellőkép értékesíthető. A tíz parancsot is idehozná, és pedig a hegyi beszéddel világítva meg. A történeti oktatás számára pedig ott volna még Jézus élete Theol. 6z»khp. II. évf. 9 4
