Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

Lapszemle

358 Lapszemle. 358 czélja is egyező: az igazi vallásos felfogás uralomra juttatása. A szentségek ma nem azok, a miknek lenniök kellene. Különösen áll ez az úrvacsoráról, a mit nagyon is mechanikus jelleműnek tekintenek A reformátorok sem tudtak erre vonatkozó nézeteikben teljesen szakítani a katholicismus felfogásával. A fődolog az úrvacsoránál annak a valláserkölcsi jelentősége, nem pedig a természeti elemek. A jelentőség megítélésében pedig minden egyháznak egyezőnek kell lennie, hogy t. i. az a szentség a szentháromsággal való legteljesebb életközösség kifejezése. A jeleken való vita aunak a tévedésnek a kifolyása, hogy a külső szemmeltartásával elsiklottak a lényeg mellett. Es a mikor Luther Zwinglivel szemben nem elégedett meg a sym· bolum hangsúlyozásával, akkor voltakép a szentségnek igaz belső jelentőségét igyekezett megmenteni. Viszont azonban a helyes gondolatot nem tudta teljesen megfelelő módon kiemelni s a reformátusok azért nem fogadták el az ő álláspontját, mert féltek a katholikus teremtményimádás feléledésétől. Jézus vallása szerint az embernek össze kell forrnia Istennel, s mint valláserkölcsi személyiségnek nincs többé szüksége közvetítő vagy biztosító közegekre. Ez az összeforrás a vallásnak s az úrvaosorának is a magva. Ennek a meggyőződésnek, ennek az egységérzésnek kell ugyan valami módon ki is fejeződnie, de ennek érzéki eszközei csak másodrendűak. Az úrvacsora vallásos felfogásából következik, hogy az a gyülekezet egységének elengedhetlen feltétele és biztosítéka. Hogy mi csak két szentséget tartunk, annak oka nem az, hogy Krisztus kettőt rendelt, mert hiszen pl. a keresztség rendelését a mai kritika kétségbevonja, az úrvacsora mara • dandó elrendelése is nagyon kétséges. Sokkal fontosabb körülmények szentesítik ezt a két szentséget. Nevezetesen, hogy ezek a Krisztus szellemének, gyülekezetet teremtő lelkének a termékei. Nélkülözlietlen fontossága azonban megkívánja az úrvacsora mostani formájának átalakítását. Úgy gondolja ezt Sulze, hogy a gyülekezet ülve maradva egymástól veszi át a kenyeret és a kelyhet, így adván kifejezést a közös együttérzésnek. Igy bensőségben sokat nyerne az úrvacsorázás, amint azt a herrnhutiak gyülekezete bizonyítja. — Ez a czikk is egyik érdekes jelensége az úrvacsorára vonatkozó legújabb vitának, melyről nemsokára részletesen fogunk szólani. Fröhlich J. (Stabsarzt in Dresden). Glauben und Wissen. Érdekes eszmemenetben bizonyítja és vitatja, hogy a hit és a tudás közt ellenmondás nem lehet, ha a hitet valamibe való erős bizalomnak veszszük, sőt így az egyenesen összeesik a tudással Sőt a hit több, mint a tudás, mert az mindig az egészet öleli fel, míg a tudás csak egyes kis részleteket képes felölelni. De mindkettő egyaránt Szükséges. Mindkettő híd, amelyet lelkünk a sokféleségből a szabadság és egység birodalmába ver. De a két híd közül csak a hitének van záróköve is, azért biztosabb. S mert mindkét híd azonos czélra vezet, azért minden eltérés daczára és végtére csak összetalálkoznak.