Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

Szent-Ábrahámi Mihály, mint dogmatikus. III. Masznyik Endre dr.-tól

242 Dr. Masznyik Endre. qsak az első két jelentést veszi vizsgálat alá, mert a harmadik, vagyis az isteni akarat törvénye nála egy egészen külön rész, vagyis az erkölcstan tárgya. Fejtegetései az isteni akarat szabadságára és tárgyára vonatkozólag teljesen azonosak az evang. lutheri egyház tanaival. Az isteni akarat és határozat, äZäZ cl ζ Isten erős szándéka a jövendő dolgok felől, vagyis azokról, miket tenni és megengedni határozott az emberekkel való közlés előtt titkos, az emberekkel való közlés után pedig kijelentett akaratnak minősíthető. Mint ilyennek lényeges tulajdonságai : a szabadság, változhatatlanság és foganatosság. De azért az emberi akarat szabadságát nemhogy kizárná, hanem ellenkezőleg magában foglalja Isten ugyanis elhatározta, hogy némely dolgok csak ő tőle és ő általa — az emberek egyezése nélkül — történjenek, s ezeknek senki ellene nem állhat; némely dolgokra nézve ellenben akarja, hogy azok tőlünk és általunk, szóval az emberi akarat közbenjöttével történjenek. Éppen azért az Isten akarata egyfelől független, a mennyiben t. i. minden tekintet nélkül akar valamit, másfelől meg feltételes, a mennyiben akar ugyan valamit, de csak úgy, ha az okos teremtmény is akarja, s így a végrehajtást Isten a föltétel teljesítésétől kívánja függővé tenni ; ennélfogva helyesen nevezik azt feltételes határozatnak, mert olyanok a határozatok, a milyen azok végrehajtása. íme az ok, a miért azt mondám, hogy az isteni akarat-, vagy határozat szabadságáról szóló tanban Szent-Ábrahámi velünk evangélikusokkal teljesen azonos álláspontot foglal el. Egyházunk tanítása szerint ugyanis az isteni örök kegyelmi akaratban vagy határozatban, minthogy az nem feltétlen, hanem feltételes és rendes, szükségkép kettős mozzanat különböztetendő meg. t. i. az előzetes és utólagos akarat. Eredetileg a kegyelmihatároza· egyetemes (universalis), azaz, mint előzetes akarat (voluntas antecedens), minden ember üdvösségét czélozza (ezt tartja Szent-Ábrahámi is, mint ez majd ott, a hol az isteni akarat tárgyáról szólunk, ki fog tűnni), de azután és a szerint, a mint az ember a neki nyújtott kegyelmet elfogadja vagy ellöki, átalakúl különös (specialis) akarattá, a mikor is az, mint utólagos akarat (voluntas consequens) egyszersmind az ember részéről teljesített vagy nem teljesített üdvfeltételeket is számba veszi. De e megegyezést maga Szent-Ábrahámi is érzi, a mennyiben az isteni akarat független és feltételes mivoltáról szólva, nyomban hozzáteszi, hogy ettől a megkülönböztetéstől nem igen tőr el az Isten akaratának megelőzőre (mely szerint Isten a körülményekre semmit sem tekintve akar valamit) és rákövetkezőre való felosztása, mely szerint Isten a már fennforgó bizonyos körülmények között és mellett akar valamit. Ezzel, azt hiszem, hogy igazoltam egyszersmind azon állításomat is, hogy θ fejezetben Szent-Ábrahámi a szigorú praedes-