Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

Szent-Ábrahámi Mihály, mint dogmatikus. III. Masznyik Endre dr.-tól

240 Dr. Masznyik Endre. mányozta az embereket és csak miután a világ folytonosan rosszabbá lett, látta jónak, hogy új törvényeket adjon, s végre új szövetséget kössön. De gondolatait e részben nem formulázta oly világosan, mint Coccejus. Míg ugyanis Coccejus világosan kijelenti, hogy az ember az eredeti, vagyis a természeti szövetséget (foedus naturae) bűne által (per peccatum) bontotta fel és ez ok miatt átkot vont magára, s hogy az Isten ép ez oknál fogva — a maga lényegét, a szeretetet meg nem tagadhatva, — az ember részéről felbontott természeti szövetseget egy rmás, t. i. kegyelmi szövetséggel helyettesítette ; addig Szent-Ábrahámi a bűnbeesés üdvtörténeti tényét érthető' okokból ignorálva, az ó'sszövetség átváltozását megokolni nem tudja, hanem csak egyszerűen felveszi. Hanem azután már, hogy belép a kegyelmi szövetség körébe, más elnevezés alatt ugyan, de lényegileg egyazonos módon, miként Coccejus, ő is három szövetségről beszél. A mit ugyanis Coccejus „oeconomia ante legem"-nek nevez, azt ő Ábrahámmal kötött szövetségnek; a mit amaz „oeconomia sub lege"-nek nevez, azt ő Izrael népével kötött szövetségnek; s végre a mit amaz „oeconomia post legem"-nek nevez, azt ő az egész emberi nemmel kötött szövetségnek nevezi. Ezeket előlegeznünk kellett a későbbi fejtegetésekből, hogy Szent-Ábrahámi dogmatikájának szövetségi módszer szerint való felosztását érthetővé tegyük. Ez alapon lássuk már most műve első részét, melyben a szövetség szerzőjéről, vagyis Istenről beszél. Az a dogmatikai anyag, melyet e részben előád, voltaképen nem csupán a szorosabb értelemben vett theologia (locus de Deo) anyagát foglalja magában. Bele van ebbe illesztve — egyébként egészen logikus menetben — az ú.-n. anthropologia is. Beszél először is az Isten tulajdonságairól, azután az Isten akaratáról s végre műveiről. Mindenik résznek meg van a maga jellemzetes sajátsága. Ε sajátságokat röviden a következőkben jelölném meg: Az első. vagyis az Isten tulajdonságairól szóló részben a szentháromsági dogma ellen irányuló czélzattal határozottari megalapítani törekszik az Isten egységét; a második, vagyis az Isten akaratáról szóló részben a szigorú praedestinatio dogmája ellen irányúló czélzattal meg akarja védelmezni az emberi akarat szabadságát, s végre a harmadik, vagyis az Isten munkáiról szóló részben az eredendő bűn dogmája ellen irányúló czélzattal igazolni akarja az emberi akarat szabadságának állandó fennmaradását, vagyis egyetemes és természetes örökségét. Egyéb — általán ismeretes tételeit mellőzve — csupán a fő pontokra szorítkozom tehát fejtegetéseinek ismertetésében. Szent-Ábrahámi isten-tana az orthodox scholastikus protestáns dogmatikusok isten-tanával, a már jelzett egy főpontot