Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

Szent-Ábrahámi Mihály, mint dogmatikus. III. Masznyik Endre dr.-tól

238 Dr. Masznyik Endre. hibában szenved, mint a localis methodus, a mennyiben az Atya, Fiu és Szent-Lélekről szóló tanból folyó dogmákat szintén merőben külső s nem a tárgy természetéből folyó benső szempontok szerint fogja fel. De nézetem szerint, annak megint nem a módszer, hanem a módszert helyesen alkalmazni nem tudó dogmatikus az oka. Mert hiszen maga Calvin mutatta meg, hogy e módszer szerint is lehetséges a keresztyén hit igazságait egységes és szervesen összefüggő rendszerbe foglalni. Annyi azonban áll, hogy az anyag beosztása és tárgyalása szempontjából a localis methodusnál jóval csekélyebb értékű. Innét, hogy ugyancsak Calvin, műve későbbi, igy kiváltkép utolsó (15ó9-iki) kiadásában már egészen mellőzte s más alakban bár, de ő is a localis methodusra (De cognitione Dei creatoris, de cogn. Dei redemptoris, de modo percipiendae Christi gratiae, de externis mediis ad salutum) tért át. Mindkét, vagyis úgy a localis, mint a trinitaristicus módszernél sokkal nagyobb fontosságú s az eredeti evang. protestáns formális vagy írás-elvnek megfelelőbb a scholastica-theologiai hagyományos módszerével teljesen szakító u. n. foederalistikus methodus. Ε módszer evang. református talajon termett. Legelső nyomait a XVI-ik században Bullingernél, Olevianusnál és Ursinusnál találjuk meg, de · voltaképi megalapítója mégis csak Coccejus (f 1669). Coccejust e módszerre, melyet „Summa doctrinae de foedere et testamento Dei 1648" cz. művében alkalmazott, beható irástanulmánya vezette. Az írásból arról győződvén meg, hogy az emberiség az isteni gondviselés nevelő hatása alatt a fejlődés különböző fokain haladt át, a dogma helyett a kijelentés alapjára helyezkedett és rendszerében vezérgondolatként az isteni kijelentés történeti fejlődését választotta ki. A Szent-írás lényege — úgymond — az isteni kijelentés vagyis az üdvtörténet. Ε történet alapformája kezdettől a szövetség. Ez alapon már most különbséget tesz a foedus naturae, vagyis az általános természeti és a foedus gratiae, vagyis a különös kegyelmi szövetség s ennek 3 periódusa vagy oeconomiája (ante legem, sub lege és post legem) közt s ugy tér át végül a foedus gratiae eredményeire (végső dolgokra). Coccejus theologiája kétségtelenül visszahatás az orthodox Protestantismus merőben scholasticus localis methodusával szemben s tartalmilag az általános vallásos élet egészséges felfogása és gyakorlati történeti érzék mellett tesz bizonyságot, de végső ellemzésben helytelen megkülönböztetésen alapszik. A két külön szövetség ugyanis voltakép nem két egymással szemben álló, hanem egymásba folyó kört képez. Lényegileg minden szövetség kegyelmi szövetség, mert a hol vallás, ott Isten, a hol Isten, ott a kegyelem is jelen van. S ha a természeti szövetséget a kegyelmi szövetséggel mereven szembe állítjuk, ugy valójában kiinduló pontunk kívül esik a keresztyénségen s abba a 'téve-