Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

Szent-Ábrahámi Mihály, mint dogmatikus. Dr. Masznyik Endrétől

276 Dr. Masziiyik Endre. értelemben vett u. η. Elvtant helyettesíti, közelebbről áttanulmányozzuk. Ε „Bevezetés"-ben ő „A Szent-írásról, mint a hittudomány zsinórmértékéről" beszélt, do voltaképen feltárja abban dogmatikai rendszerének összes lényegalkotó alapelveit. Ezek között az első és legfontosabb az isteni kijelentés. Szent-Ábrahámi szerint Isten, a kinek létét, tulajdonságait, akaratát, természetét némiképen műveinek vizsgálatából és a bennünk levő dolgok szemléletéből is megismerhetjük ugyan a belénk oltott ész közvetítésével, de a kit a véges emberi ész egymagában még sem érhet fel, — hogy akaratát teljesebben megismertesse velünk s mi ez alapon vele kibékülhessünk és kegyelmébe juthassunk, jóságából gondoskodott az ember számára akaratának kivánt kinyilvánításáról és az észbéli kijelentéssel szemben ezt szokták kijelentésnek (revelatio) nevezni. Ε kijelentés, Istennek csalatkozhatlan igazmondósága miatt részünkről kétségtelen hitet, legfőbb hatalma miatt pedig alázatos engedelmességet, tiszteletet és figyelmet érdemel a végre, hogy azt megismerjük s egész életünket ahoz alkalmazzuk. Ennél a positiv keresztyén hitélet és theologia alapelvét szebben formulázni nem is lehet. A hitélet theologia forrása s elve nem a gyarló, véges emberi ész, mert — ugy mond — „Isten minden tökéletességei s még kevésbbé az ő egész akarata arra nézve, hogy mely uton-módon kiván tiszteltetni s miként akar jutalmazni és bünteni, pusztán az ész előtt még nem ismeretesek", hanem egyes egyedül az isteni kijelentés. A mit pedig Isten kijelentett, az az ő igazmondóságánál fogva, feltétlenül igaz s épen azért hitet érdemel. A vallás két sarka tehát: Isten részéről vagyis objective: a kijelentés; az ember részéről vagyis subjective: a hit. Hiven supranaturalistikus theol. álláspontjához, Szent-Ábrahámi a kijelentésről való közelebbi tanításában szintén egészen positiv bibliai alapra helyezkedik. Isten — úgymond — a maga akaratát részenkint (Zsid. 1, t) kezdte kijelenteni bizonyos személyeknek (Ádám, Kain, Ábrahám, Mózes, Áron ^ s mások). Végül és legtökéletesebben az Úr Krisztusnak és az Úr Krisztus által nekünk a mi állapotunk felőli teljes akaratát nyilvánította ki, S tette ezt különféle módon: angyalok ős emberek szolgálata által, látásokban, álomban, képekben és ábrázolatokban. Mózes és az Úr Krisztus által pedig különös és rendkívüli módon. A hitélet és theologia másik alapelve, vagy mint SzentÁbrahámi a mi egyházunkkal e részben is teljesen egyezve mondja, zsinórmértéke (norma ac regula) a Szent-írás. A Szent-írásra az emberiségnek két fontos okból van szüksége. Egy azért, hogy az isteni kijelentés az emberi emlékező tehetség gyarlósága miatt ki ne veszszen; más azért, hogy az utókor hite annál szilárdabb legyen. Ez okok miatt foglaltatott