Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

Szent-Ábrahámi Mihály, mint dogmatikus. Dr. Masznyik Endrétől

Szent-Ábrahámi Mihály, mint dogmatikus. 277 a kijelentés először írásba, azután könyvekbe még pedig a SzentLélek vezetése mellett (2. Pet. 1, 2i), mely az egyének különfélesége szerint azoknak nyelvét és kezeit is igazgatta és így jóllehet az írásmód különböző, de magában a dologban ellenkezés nincs (2. Tim. 3,

1

6). Ebből világos, hogy — mint az idézett helyek is bizonyítják — Szent-Ábrahámi „az egész írást Istentől ihletettnek" tartja. S ép ez indítja őt arra, hogy a Szent-írásnak különös „nagy bizonyosságot és tekintélyt azaz méltóságot" tulajdonítson. A Szent-írás tekintélyének alapja közelebbről annak igazsága és istensége. A Szent-írásban foglalt történeti dolgok igazságáról s arról, hogy az írók isteni férfiak voltak, oly erős bizonyítékaink vannak, milyenek csak az elmúlt dolgokról az emberek közt egyáltalában lehetnek. A szent írók ugyanis egykorú s jelenlétükben történt eseményeket írtak meg. Önérdek nem vezette őket; tehát tudtak és akartak is igazat irni. Az írók is ugyanazok, a kiknek nevét viselik az egyes könyvek. S az egyes könyvek a maguk eredetiségében szálltak ránk. Szóval kiemeli e pontnál Szent-Ábrahámi mindazt, a mit mi a Szent-írást megillető „emberi hitel" (fides humana) neve alá szoktunk foglalni (hitelesség, hitelre méltóság, épség). A Szent-írás istensége vagyis isteni eredete mellett pedig magából a benne foglalt vallási dolgok és igazságok egyszóval a keresztyén tanítmány természetéből érvel. A kijelentés ugyanis szerinte oly dolgokat foglal magában az Istenről és a mi kötelességeinkről, melyok az Istentől belénk árasztott természetes világosságot nemhogy elhomályosítanák, hanem még teljesebb és egyöntetűbbé teszik s kiterjeszkedik oly dolgokra is, melyeket csak maga az Isten gondolhatott ki, szóval megvan benne mindaz, ami az istentisztelet illő és helyes módjára vonatkozik. De különösen is bizonyítanak a Szent-írás isteni eredete mellett az irály és a jövendölések méltóságától, a lényeges dolgokban való teljes megegyezéstől eltekintve „a számtalan csodák, minden emberi és angyali bölcseséget és hatalmat felülhaladó művek, jelek és rendkivüliségek, sőt magának az első szerzőnek, a mi Urunk Jézus Krisztusnak a halálból való feltámasztása s törhetlen bizonyítékokkal és adatokkal igazolt felmagasztaltatása és legfőképen azok a parancsolatok, melyeknél tökéletesebbek, igazabbak és szentebbek ki nem gondolhatók s azok az Ígéretek, melyeknél kitünőbekket és Istenhez méltóbbakat sem emberi, sem angyali elme ki nem találhat. S mindazoknak nem csekély fontosságot kölcsönöz magának a tanítmánynak bámulatos hatékonysága vagyis az a tény, hogy ez a tanítmány — jóllehet a testnek nem kedvez, sőt annak ellensége — szerfölött csekély számú, egyszerű és erőtelen apostolok által erőszak és fegyver nélkül csupán az okosság és a lélek rábeszélő erejénél fogva s ugyanakkor a tiszta ártatlanság, életszentség és türelem hatal-