Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)
Szent-Ábrahámi Mihály, mint dogmatikus. Dr. Masznyik Endrétől
Szent-Ábrahámi Mihály, mint dogmatikus. 273 logiai párttá alakult s mint ilyen íó'ként az amsterdami remonstrans seminariumba szorult. Ε seminarium legkiválóbb theologusai és dogmatikusai Episcopius Simon (f 1643.), Curcelläus (fl645), Grotius Hugo (t 1645.) majd utóbb Limborch Fülöp (f 1714.) s Adrian van Cattenburgh (j 1737.) voltak. De miért sorolom én fel ez arminianus, illetőleg remonstrans theologusok neveit is? Hát egyszerűen csak azért, mert erős hitem (s igen szeretném, ha e hitemben esetleg valamely positiv levéltári adattal is megerősítenének unitárius atyánkfiai), hogy Szent-Ábrahámi mintegy három évre terjedő külföldi tartózkodása alatt bizonyára legtöbb időt Amsterdamban az ottani remonstrans seminariumban és (a mire művéből szintén okom van következtetni) Leidenben töltött. Mert eltekintve attól, hogy egész egyénisége azt az igazán keresztyén humanistikus míveltséget tükrözi vissza, a mely a remonstrantismus egyik alapsajátsága, •-—· Németalföldre s közelebb Amsterdamba vonhatta őt már csak az a körülmény is, hogy az arminianismus illetőleg remonstrantismus a socinianismussal legközelebbi szellemrokonságban állott, a minthogy tény, hogy kevéssel Arminius halála után az ő követőit már a socinianismus gyanújába keverték, a mi ellen azonban ők (így épen Episcopius „Verus Theologus Remonstrans" cz. művében) határozottan tiltakoztak. Utóbb azonban s épen Szent-Ábrahámi korában (s ez igen jellemző egy adat) a sociniánusok közül sokan csatlakoztak a valóban nagy hírnek örvendő arminianus tlieologai irányhoz, 1) a minthogy viszont az arminianusok illetőleg remonstransok körében is jelentkezett bizonyos antitrinitarius irányzat. Szent-Ábrahámi a magyar evangéliomi protestáns dogmatikai irodalomban az eredeti vagyis a positiv s minden antitrinitaristikus tendentiáktól ment, de a trinitast bibliai vagy üdvoeconomiai értelemben hirdető arminianus illetőleg remonstrans theol. irányt képviseli. Mint ilyen theologus, hiven nagy mestereihez (sőt, ha csakugyan Amsterdamban volt, tanáraihoz: Limborch Fülöphöz és Adrian van Cattenburghhoz, a kiknek valóban jeles műveit a maga dogmatikájában forrás gyanánt fel is használja) valódi evangéliomi protestáns theologiai álláspontra helyezkedik. Szemben a róm. katholikus theologia orthodox-autoritativ álláspontjával és atomistico-scholastikus módszerével, a vallás dolgában elvet minden külső történeti tekintélyt s az egyház-elv helyett a hitelvet és lelkiismeretbeli szabadságot vallja. Ez alapon állva s az isteni kegyelem egyetemességének érzetétől s a keresztyén humanismus szellemétől áthatva hódol az universalismus eszméjének s küzd minden particularismus, küzd a fele4) A XVII. sz. folyamán Lengyelországból kiüldözött unitáriusok közül is sokan menekültek Németalföldre s ott a remonstransokkal egyesültek, majd az evangelikus egyházba olvadtak.
