Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)
Szent-Ábrahámi Mihály, mint dogmatikus. Dr. Masznyik Endrétől
272 Dr. Masz iiyik Endre. Az arminianismus vagy remonstrantismus az evangéliomi Protestantismus, közelebb a református egyház egyik nevezetes alakulata. Voltakép visszahatás a református egyház egyik alapvető dogmája, a feltétlen eleve elrendelés (absoluta praedestinatio) szűkkeblű s az isteni kegyelem és a Jézus Krisztusban való váltság egyetemességét tagadó tana ellen. Megalapítója ezen theologiai iránynak Arminius Jakab (f 1609) leideni tanár volt. Alapgondolata a kegyelemről és eleveelrendelésről lényegileg ugyanaz, a mi Lutheré: az isteni kegyelem egyetemes, de Isten (ob praevisam fidem) a bűnös emberek közül csak azokat fogadja kegyelmébe, a kik hisznek az ő hivő szavába. Követői azonban e részben már némileg eltértek tőle; innét, hogy a református egyházból kivált (s a hierarchikus jellemű dordrechti zsinaton a lutheránusokkal együtt kiákozott) arminianismus illetőleg remonstrantismus főjellemvonása utóbb nem annyira a kegyelem egyetemességről való tanban nyilatkozott meg, hanem inkább humanistico-biblikus irányzatában és a szűkkeblű egyházfelekezeti korlátokon felülemelkedő vallás-erkölcsi szabadelvüségében. Ez alapon küzdött a Szent-írás magyarázatának elfogulatlan s minden aprioristico-dogmatistikus nyűgtől ment szabadsága mellett. Az arminianismus hitvallás-kényszert nem ismert, ellenkezőleg a symbolumokat feltétlenül a Szent-írás tekintélye alá vetette. Igy hát ebben is a lutheri egyház szellemének hódolt. Az arminiánusok illetőleg remonstransok „Remonstrantia" czímen 1610-ben hitvallásukat 5 pontba foglalták. Az elsőben kimondják, hogy: „Isten a maga Jézus Krisztusban való örök és változhatatlan határozatában elvégezte, hogy a bűnbeesett emberi nemből Krisztusban, Krisztusért és Krisztus által azokat megváltja, a kik a Szent Lélek kegyelme által az ő Fiában hisznek s ugyanazon kegyelem által a hitbeli engedelmességben mindvégig megmaradnak; — a hitetleneket pedig elkárhoztatja." A másodikban, hogy „Krisztus mindazokért meghalt, a kik az ő érdemét hitben elsajátítják." A harmadikban, hogy: „az ember bűnös állapotában önerejéből az üdvözítő hitet meg nem szerezheti, mert minden jóra képtelen." A negyedikben, hogy: „minden jónak kezdete, folytatása és vége az isteni kegyelem még az ujjászülötteknél is, de azért a kegyelem nem ellenállhatlan (irresistibilis)." Az ötödikben, hogy: „a Krisztusba vetett hit által és a Szent-Lélek segedelmével mindeneket, az Ördögöt, a bűnt, a világot és a testet meggyőzhetjük." Ε hitvallást kárhoztatta el 1618. és 1619-ben a dordrechti református zsinat s ezzel az arminianismus, illetőleg remonstrantismus sorsa meg volt pecsételve. A református részről szenvedett üldözések következtében egyházfelekezetből egyszerű theo-
