Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)
A Bábel-Bibelvita. IV. Hornyánszky Aladártól
A Bábel-Bibelvita. 251 a, tudományos kritikának bocsátja alá felfedezéseit, felolvasásában aligha értékesiti azokat. Az ügyetlen vezetésnek a közönség esett áldozatul. Színigazságnak vette a kéteset és hamisat is s legerősebben ép azok a pontok zavarták meg, amelyek még legtávolabb állanak a kutatás utolsó szavának kimondásától. — Delitzsch más tekintetben is kellemetlen tévedésbe viszi a laikus hallgatóságot. Az ő vigyázatlansága idézte elő, hogy a közönség egész mást látott az előadásban, mint amit látnia kellett volna. A szakember jól tudja, hogy a két felolvasás kevés kivétellel rég ismert és rég tárgyalt anyagnak egyszerű recapitulátioja és így tudományos fontosságra semmikép se tarthat igényt. 1) De ki csupán Delitzsch útmutatására bízza magát, annak azt kell hinnie, hogy teljesen új meglepetésszerű igazságok előtt áll a világ, melyeket magának Delitzschnek sikerült a mult emlékeiből kiásnia. Delitzsch még csak meg sem említi a hosszú történetet, amely előadását megelőzte, egy fél századnak fáradságos és változatdús keresését. A nyomtatott szövegben sem pótolta a mulasztást. Egyetlen egy jegyzettel nem tájékoztatja olvasóját, hogy ő másoknak vállán állva közli mindazt, amit előad és hogy e mások már évtizedek előtt állították azt, amit ő állít. A természetes következmény az előadás jelentőségének és értékének helytelen megítélése lőn. „A közönség egy része, és talán nem csekély része, teljesen félreértette őt s felolvasását mint valami nagy tudományos hőstettet fogta fel." 2) A tudósok egyike-másika nagyon is a szivére vette a mindenesetre hibás eljárást. A párisi Oppert telve van keserűséggel s alantas motívumoknak tulajdonítja a hallgatást. 1') A vád igaztalan. Nem mala fides, hanem ügyetlenség a forrása az előadás e fogyatékosságának, amelynek sajnálatos consequentiáit bizonyára Delitzsch kívánta legkevésbbé. — A kivitelt illetőleg se mondhatók Delitzsch felolvasásai sikerült alkotásoknak. A népszerű előadás világosságot és áttekinthetőséget követel. Delitzsch gondolatmenete kuszált és ingadozó, megjegy*) A Delitzsch felolvasásaiban foglalt, az assyriologia körébe tartozó minden egyes problémának 1902 előtti irodalmát elég kimerítően összeállítja Bezold, Die babyl.-assyrischen Keilinschriften u. ihre Bedeutung für d. Α. Τ. 1904. 57-63. old. 2) Gunkel, Israel u. Babylonien. 1903. 2. old. 3) ,,Aki ezeket a nagyhangú és felfujt frázisokat olvassa, annak igazán azt kell gondolnia, hogy Delitzsch Frigyes úr fedezte fel Ninivét és Babylont és ő fejtette meg az ékirást. Pedig a szövegek megoldásához és felfedezéséhez neki édes kevés köze volt. Ezt mások végezték. . . . Mindazok neveit, akiknek felfedezései nélkül ő könyvecskéjének még csak a czímlapját se írhatta volna meg, a legnagyobb óvatossággal elhallgatja. Ez persze nem tisztességes és még kevésbbé okos eljárás: hisz nem akadályozhat meg másokat, hogy meg ne szólaljanak. De ez a nagy szerénység mások érdemeivel szemben a dolog természetében rejlik: a tanítvány, ki keveset talált, nem ritkán természetes ellensége a szerencsésebb mesternek." Die Zeit, Wien, 1903. febr. 7-iki szám: Julius Oppert, Babel u. Bibel, Bibel u. Babel. 17*
