Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

Lapszemle

238 Lapszemle. 239 tánylásban részesítik azt Észak-Amerikában, Angolbonban, Francziaés Németországban is tudósok és laikusok jelentékeny számban. Hogy mit rejt magában a jövő' s oly hatalmas befolyással lesz-e az elmékre a buddhismus, mint a milyennek Schopenhauer jósolta, — e kérdésre R. Davids válaszának veleje ez: a ma uralkodó általános béke, a könnyű közlekedési viszonyok s a különböző műveltségű és vallású nemzetek egymás közti érintkezése, a valláserkölcsi eszmék fölötti comparativ elmélődés kétségtelenül kedvezőleg hatnak a buddhismus újraéledésére, és e tényezőknek szembetűnő eredménye mutatkozik az egész Keleten s főként Indiában. Igaz, vannak akadályozó vagy nem épen kedvező körülmények is útjában (leginkább az angolok lakta városokban tetszik meg ezek hatása), de másutt a jól indult megújhodásból lehetségesnek sőt valószínűnek látszik, hogy a buddhismus ismét hatalom lesz Keleten. Azonban a művelt Nyugaton is számíthat sympathikus méltánylásra sokak részéről a fájdalom és nyomor enyhítésére s a tökéletesebb erkölcsi életre való nemes buzdításával. Az énről vagy Atmanról való tana s a karma-doktrínán alapuló üdvrendszere pedig — úgy lehet — erős befolyást fog gyakorolni a jövendő idők filozófiai és ethikai gondolkozására. Érdekes dolgozat a következő, a melyben egy gyógyítási czélböl Indiában megfordult orvos ád erős kifejezést a fölötti fölháborodásának, hogy az indiai misszió terén aránylag igen kevés siker mutatkozik. A térítés jóformán csak a legalsóbb néposztályokra terjed ki, s ha mégis műveltebb körökben találkozik egy-egy convertita, meri mondani a czikk irója — F. Oldfteld —: „nincs egyetlenegy magasabb positiójú brahmin, a kinek nem volna nyerni valója az áttérés folytán." Ε kudarcz okát 0. a misszionáriusok képzetlenségében, fennhéjázásában, nem minden kifogástalan egyéni életében találja, s főként abban, hogy nem ismerik kellőleg ama hitrendszereket, a melyek fölött a krisztusi vallás előnyét kellene kitüntetniük, s ennek folytán a tanult hinduk lenézik őket mint tudatlanokat. Próbálja ugyan e concrét vádak ellen védelmezni hittérítő társait W. Miller, a madrasi ker. főiskola igazgatója, s értékes statisztikai adatokat sorol fel (a H. J. juliusi számában) a téritői munka jó sikerének igazolására; viszont azonban Oldfield állításainak jelentékeny részét ő is kénytelen elösmerni. Kívánja, hogy igazán hivatásérző misszionáriusok küldessenek ki; s hallgatólag helyeselni látszik, hogy a félig képzett vándor evangélisták eltávolíttassanak a munkatérről. Egyébként ő igen kielégítőnek tartja a jelent és sokat ígérőnek a jövőt. Mi magunk, kiknek volt alkalmunk benszülött indekkel beszélgetni az ottani viszonyokról: nem gondoljuk ilyen megnyugtatónak a jelent. Mert kétségtelen igaz ugyan a mit G. F. Deas soraiból olvasok (H. J. jul. szám), hogy „Anglia óriási erkölcsi hatalmat küldött Indiába" Jézus K-nak élete- és jellemében; de azt már mindenestől fogva tagadom, hogy „Krisztus kormányozza Brit-Indiát