Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

Lapszemle

238 Lapszemle. 240 nem pedig az angol Government". Amig tehát ez így lesz s a briteket „our tigers" (,,a mi tigriseink") névvel tisztelik meg a bensziilöttek legtanultabbjai is: addig az angol zászló alatt működó' s a modern fegyverek védelmére támaszkodó missziónak nagy sikert nem jósolhatunk. Megszívlelni való eszméket vet föl J. P. Mahajfy ,,A tanfejló'désról" irt rövid elmélkedésében. Egyebek közt híven rajzolja az ír evang. egyházban 30—50 évvel ezeló'tt virágzásban volt puritanismus lelkipásztorait. Felettébb orthodoxok voltak, a Szentírásnak minden szavát, még a fordításét is, Istentó'l ihletettnek tartották; unalmas hosszadalmassággal prédikáltak, egy beszédbe az egészUjszövetségetösszehordták. De igazi kálvinisták voltak. Udvtanjok lényege : megigazulunk Isten kegyelméből a J. Kr.-ban való hit által. A ki nem hiszi ezt, menthetetlenül kárhozatra jüt. Ez a tudat leikökbe gyökerezett, s „erős, tiszta meggyőződésük kölcsönzött hevet és lángot prédikálásuknak, a mely tulajdonságokat hasztalan keressük a jelenkori óvatosan bírálgató egyházi beszédekben." Sőt nemcsak a tűz és lelkesültség, más is kimaradt a mai ír evang. papok prédikálásából. így a jövő életbeli büntetés dogmája. Kikopott tanításukból lassacskán, szép csendben, s ennek káros hatása nem észlelhető, bár a régi jó atyák azt hirdették : ha ezt nem hiszsziik, elvész a világ! De még más is kimaradt a lelkitanításból s a köztudatból. Azok az együgyű és sokszor társadalmilag félszegnek tartott puritánok élő hittel ragaszkodtak a mennyei boldogság édes reménységéhez s Isten akaratán való megnyugvással indultak el ama hosszú útra, melynek végén Idvezítőjük s elköltözött kedveseik várják őket a mennyei Atya hajlékának kapuiban. A boldog viszontlátás ker. hite hiányzik a mostani papok lelki tanításából s ,,úgy tetszik, ez a főoka, hogy a prédikálás rendszerint hatástalan." Közli: Miidós Géza.