Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)
A „Héberek Evangéliuma." Baffay Sándortól
A „Héberek evangéliuma." 223 szer bocsáss meg neki naponként". Mondá neki Simon, az ő tanítványa: „Hétszer naponként?" Feleié az Úr és mondá neki: „Bizony mondom neked, hetvenszer hétszer is; mert a prófétákban is, bárha Szentlélekkel vannak felkenve, megtalálható a vétkes beszéd". 16. Hieronymus ad Mtk. 23, 3 5. Amaz evangéliumban, amelyet a nazarénusok használnak, Barachias fia helyett Jojadas fiát találjuk." formában. Az előzó'kkel és a következó'kkel való összefüggés Máténál még csak megvan, de Lukásnál nincs. Mégis mindkét ev. tartalmaz olyan vonásokat, amelyek a Héb. Ev. elbeszélésével rokonok. Nevezetesen Mtnál ott van a párbeszédes forma, Lknál pedig ott a napjában való megbocsátásra vonatkozó kijelentés. A Héb. Ev. adata mindkettó't nemcsak kiegészíti, hanem meg is világítja. Különösen látjuk ezt Mt. 18, 2 1-nél. Ott Péter ezt a kérdést teszi lel a Mesternek: „Uram, valahányszor csak az én testvérem ellenem vét, mindannyiszor meg is bocsássak neki? — Egész hétszerig?" A két kérdés közé jön most már Jézusnak fent található felvilágosítása, amelyet követ aztán a Mtnál található második kérdés. Ilyen összefüggésben aztán teljesen érthető a Péter kérdése, de meg a Jézus felelete is, amelynek értelme és czélzata az, hogy a megbocsátásnál nem a mérték a fő, hanem a megbánás készsége és tapasztalása. De legérdekesebb a mondásnak a vége, amelynek párhuzamosa a kanonikus iratoknál ilyen formában nincs meg. Itt a megbocsátás szükségét az általános bűnösséggel igazolja Jézus. Még a próféták is, bárha azokban Isten lelke meg-megszólalt, vétkeztek, tévedtek, mert azok is emberek voltak és mert azokban is nem a maga teljességében, hanem részszerint, nem is állandóan, hanem időnkint élt a Szentlélek. De ez a hely különösen érdekes azért is, mert a próféták feltétlen inspirátiójának ós feltétlen döntő jelentőségének nem igen kedvez. Csak ott szentek és igazak feltétlenül, ahol az Isten lelkének indítására az üdv útjáról, az Isten dolgairól szólanak. Máskülömben ők is tévednek. A szóval való vétkezés kiemelését megvilágítja a hegyi beszéd első része, ahol Mt. 5, 22~ben is ép a felindultságot jelöli meg a legtöbb vétek alapjául ősforrásául, csakúgy, mint pl. Jak, 3, 1_ 1 2. s párh. is a nyelv fékezését tartja egyik fő-fő kötelességnek. 16. Máténak idevágó adata mindenkor sok bajtokozott. Mert ha csakugyan ezek a szavak állottak eredetileg Máténál, akkor a Barachias fián Baruch fiát kell érteni, akit Josephus (Bell. jud. 4, 5. 4.)szerint 63 ban Kr. u. csakugyan a templomban öltek meg. Igen, de akkor Jézus e szavakat nem mondhatta, hanem
