Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

A „Héberek Evangéliuma." Baffay Sándortól

220 Raffay Sándor. 9. Hieronymus ad Jes. 11, 2. Amaz evangéliumban, amelyről fentebb emlékeztünk (t. i. amaz evangéliumban, amelyről azt mondják a nazarénusok, hogy héber nyelven van irva) ezt találjuk: „Történt pedig, hogy amikor az Úr fölszállt a vizből, a Szentlélek egész teljessége szállott le reá és rajta maradt és azt mondá neki: „Fiam, az összes prófétákban téged vigyáztalak, hogy vajha eljönnél és megpihenhetnék benned ! Mert te vagy az én nyugodalmam, te vagy az én elsőszülöttem, aki örökké uralkodol". 10. Hieronymus ad Eplies. 5,

4. A Héber evangéliumban is így olvassuk, amint az Úr a tanítványnyal beszélt: „Sohasem lesztek vidámak, hacsak a ti testvérteket szeretettel nem nézitek". 9. Ez a történet ismeretes az evangéliumokból is. Csakhogy itt egészen mások a vonatkozásai. Lényegében a Mk. előadását igazolja, amennyiben a Szt. lélek leszállása nem a Keresztelőnek, hanem Jézusnak a számára történt csak, s így nem igazolás az (Ján. 1,

3

2. Act. 3,

1

7, oí-ro'g έστιν), hanem Jézus messiási öntudatának erősítésére szolgáló belső tapasztalás (Mk. 8, n, σ

ν et). Jellemző azonban a Szt. lélek hosszas beszéde, amelynek jelentőségét különösen fokozza az a körülmény, hogy itt Jézus természetfeletti származására még csak halovány czélzás sincs, de sőt egyedül lelkének ereje, hűsége és tisztasága az, ami méltóvá teszi őt arra, hogy benne az Úr lelke megnyugodjék. A Szt. lélek teljességének birtoka nem volt a próféták osztályrésze. Azokban részszerűen volt az ismeret és a prófétálás (I. Kor. 13 l

9), de a Krban a Szt. lélek teljessége lakozott (Ján. 3, 3

4, Kol. 2,

9.). S ez tette őt istenivé, tökéletessé, messiássá, hogy engedelmes lehetett egészen a keresztnek haláláig (Fii. 2,

8). A próféták gyarlósága miatt a Szt. lélek nem volt képes senkiben lakást venni a földön. Ezért nem is lehetett senki megváltó, út, igazság és élet. S ezért lett Jézus elsőszülött, aki örökké uralkodik. Mert a messiás a maga eszméjében öröktől fogva megvolt, nemcsak apróféták jóslásaiban és a népek reményeiben, hanem az Isten örök üdvhatározatában is. Csakhogy előbb nem öltött testet senkiben, csak most a názárethi Jézusban (Ján. 1,

1

4). Hogy ez teljesen ó-testamentumi alapokon nyugvó felfogás, azt nem kell magyarázgatni. A Messiás is ember, csakhogy a Szt. lélek teljessége őt mindenek fölé emeli. 10. Hozzunk bár ezt a mondást vonatkozásba akár Mt. 18,

6_

7, vagy Mt. 18,

1

4, akár Mt. 5,

2

2-vel, az az egy bizonyos, hogy mindig fel lehet benne ismernünk a keresztyénségnek azt az alap-