Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)
A „Héberek Evangéliuma." Baffay Sándortól
214 Raffay Sándor. Akik csak az ókorban a Héb. Ev.-ról megemlékeznek, mind azt mondják, hogy ez az evangélium syr, illetőleg aram nyelven, héber betűkkel volt írva. A töredékeknél sok bizonyságot fogunk erre találni. De ha számtalan tanú nem bizonyítaná is ezt, igazolására elegendő volna az olvasóközönség maga is. A nazarénusok az aram nyelvet beszélték, s így az aram nyelvű evangéliumot is tartották meg egyedüli újtestamentomi könyvüknek. Nem is kellene hát külön is kiemelni azt, hogy a Héb. Ev. nyelve eredetileg is a héber (aram) volt, ha nem akadnának, akik az ellenkezőjét vitatják. De sokan azt hiszik, hogy a Héb. Ev. csak későbbi fordítása vagy átdolgozása egy eredetileg görögül írott evangéliumnak (Gieseler, de Wette, Frank, Delitzsch, Bleek, Ewald, Anger, Weizsäcker, Strauss, Keim, Volkmar, Reuss, Holtzmann, Resch). Ezt a nézetüket arra alapítják, hogy Epifanus idézetei görög eredetit tételeznek fel, s Al. Kelemen és Origenes idézetei is inkább görög, mint héber eredetire utalnak. Ámde ez utóbbi érv maga is feltételes, az előbbi pedig nem erre az evangéliumra vonatkozik, s így nyugodtan elfogadhatjuk azt a bizonyságot, amelyet az egyházatyák is tesznek a Héb. Ev. mellett, hogy az eredetileg is héber illetőleg aram nyelven volt írva. Igy aztán meg nem állhat sem Schleiermacher (Versuch über Lukas 1817) ama nézete, hogy a Héb. Ev. a diaegesisek lerakódása, sem Krügernek (Gesch. d. altchristl. Litteratur 1895.) ama feltevése, hogy a Héb. Ev. az „ősevangélium" feldolgozása (Eichhorn), sem Resch-nek (Agrapha 328.) amaz állítása, hogy a Héb. Ev. a mai kanonikus Máté alapján keletkezett. Ezt a feltevést a töredékek maguk megczáfolják. Bizonyságára pedig alig lehet felhozni egyebet, mint azt, hogy a Héb. Ev.-át sokszor nevezik az atyák is Máté művének. A Héb. Ev.-át Irenaeus (adv. haer. 1, 2β· 3, 1 2) nevezi először Máté evangéliumának. Hasonlókép találjuk ezt Epifaniusnál (haer. 29, 9· 30,3·). Hieronymus már azt mondja, hogy némelyek Máté munkájának tartják ezt (adv. Pelag. 3, 2. Mt. 12, 1 3.), amiből kitűnik, hogy ő nem vallotta ezt a nézetet. Hasonlókép ezt vitatják az ujabb korban Ebrard, Nicholson, Gla; míg Grabe szerint Máté csak a kiadója vagy fordítója volt e munkának, melyet eredetileg nyos. Ez a héber evangélium máig is megvan a caesareai könyvtárban, a melyet Pamphilius vértanú különös szorgalommal gyűjtögetett. Nekem is a syriai Beroeában lakó nazarénusok, a kik e könyvet használják, adták ide leírás végett. Ebben megfigyelendő, hogy ahol az evangelista akár a saját nevében, akár az Üdvözítőében az ó-testamentumot idézi, nem a LXX-át, hanem a hébert használja". Ez adatban csak az a feltűnő, hogy Hier, másutt tett kijelentéseivel ellentétben a nazarénusok evangéliumát Máténak tulajdonítja. Ez mindenesetre tévedés. A kettőt azonosítani a tartalom és szempont eltérése miatt lehetetlen.
