Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

A Babel-Bibelvita. I. Hornyánszky Aladártól

A Bábel-Bibelvita. 13 visszautasítja Smith indokolatlan alaptételét. Az egyes elbeszélések rokonságának vizsgálatánál pedig nagy reserváltságot tanúsít, nagyobbat, mint nem egy munkatársa. Hogy a bábeli torony építéséről és az ott végbement nyelvzavarról szóló közlemény (Gn. 11) babyloniai mythosra menne vissza, azt már a Bábel szó héber etymologiája (v. 9.), ami az ó-test.-i elbeszélés alapja, egyenesen kizárja (p. 385—388). A babyloniai bűnbeeséstörténetről nem lehet komolyan beszélni. A Smith közölte kép értelmét semminemű feljegyzés nem világosítja meg. A kép maga pedig nyilván ellentmond annak, hogy valaki rajta a Gn. 2. 3-ban foglalt történetet keresse. Mindkét alak kinyújtott kézzel van ábrázolva; mindketten teljesen fel vannak öltözve; mindketten ülnek; a kígyó nem előttök, de a háttérben látható. Ε vonások ép nem egyeznek a bibliai elbeszélés vonásaival (p. 74—79). A negatívum mellett azonban van Budde munkájában positivum is, mely a tárgyalt problémát egy lépéssel előbbre vitte. Smith a Chaldäische Genesisben bemutatta mindazon ékiratos töredékeket, melyek a babyloniai teremtéstörténetről szólnak. Azok alapján igyekezett bizonyítani, hogy babyloniai és izráeli hagyomány fedik egymást. Az anyag hiányossága rögtön szembeötlőit és Smith következtetésének megbízhatóságát sokak számára kétségessé tette. A teremtés actusai közül mindössze csak hármat tudott az ékiratokon felfedezni. A babyloniai teremtéslegendát Berossus is megőrizte s e tudósításnak kivonata Alexander Polyhistor közvetítésével fenmaradt Eusebius Chronikonjában. Berossus e fragmentumát Budde részletes vizsgálatnak vetette alá a Biblische Urgeschichte 473—485. lapjain. A babyloniai pap közleménye szerint abban az időben, midőn a mindenség még homály és víz volt, csodálatos lények léteztek: emberek két szárnynyal, négy szárnynyal és két arczczal, egy testtel de két fejjel, mások emberi alakkal de kecskelábakkal és szarvakkal. Voltak ökrök emberfejjel, kutyák négy testtel, lovak kutyafejjel és egyéb mindenféle csodás állatok. Ezek felett egy nő uralkodott, kinek neve chaldul Thamte, görögül Thalassa. Az asszonyra rátört Bel, kettéhasította és egyik feléből a földet, a másikból az eget formálta, a szörnyetegeket pedig megsemmisítette. (Ez az elbeszélés — fűzi hozzá Eusebius — természeti jelenségek allegorikus magyarázata akar lenni: a mikor ugyanis a mindenség még csupa víz volt, akkor Bel széthasította a sötétséget, az eget elválasztotta a földtől és a mindenség rendjét megállapította. A szörnyetegek nem tudták a világosságot elviselni és elpusztultak.) Bel látva a földet, hogy az telve növényzettel, de emberek nem lakják, megparancsolta az egyik Istennek, vágja le az ő fejét és a kiömlő vért keverje össze a földdel, hogy embereket és állatokat lehessen készíteni, melyek a levegőt elbírják. (Valóban ezt meséli Berossus — jegyzi meg