Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)
A Babel-Bibelvita. I. Hornyánszky Aladártól
14 Hornyánszky Aladár. újból Eusebius — Alexander Polyhistor tanúsága szerint. Azt állítja, hogy ezen Isten levágta a saját fejét és hogy a többi Istenek a kiömlő' vért egybekeverték a földdel és abból embereket formáltak. Ez volna az oka annak, hogy az emberek eszes lények, az isteni értelem részesei.) Bel hozta létre a napot, holdat, csillagokat és az 5 bolygót is. 1) így a töredék. Budde első sorban a szöveg megbízhatóságát kivánja tisztázni. Berossus szavahihetőségére az eredeti babyloniai emlékek teljes világot vetettek. Az özönvíztörténet ékiratos recensiojából a leghatározottabban kitűnik, hogy az előző kutatás helytelen nyomon haladt, hogy a babyloniai pap járatos volt népe hagyományaiban, azokat pontosan ismerte és művében hitelre méltóan reproducálta. A teremtéstörténetnél is nyugodt lehet mindenki, hogy Berossus a babyloniai legendát híven származtatta át az utókorra. Nem lehet ezt mondani azokról, kik művét kivonatolták. Eusebius szövege magán viseli a tendentia bélyegét. A közbeszúrt megjegyzésekből nyilvánvaló, hogy a caesareai püspök czélja a babyloniai hagyomány együgyűségének pellengérre állítása volt. Ezért Berossus tudósításának csak azon részletei érdekelték, melyek a bizonyításra a legalkalmasabbaknak látszottak. A többit összevonta, elhagyta, mint reá nézve lényegtelent. Innen a zavar, a szakadozottság, a sok hiány és fogyatékosság, mely az elbeszélésnél jelenleg tapasztalható. De e megcsonkított excerptum is elegendő, hogy a hozzáértő fontos tanúságot merítsen belőle a Genesis első fejezete számára. A teremtést bevezető közleménynyel, a szörnyetegekkel és azoknak megsemmisítésével Budde se tudott semmit elkezdeni. Nem is reflectál rájok. Fejtegetéseit a chaossal kezdi. A babyloniai traditioban mindeneket megelőzőleg csak az Istenek léteztek és mellettök önállóan a chaos. Mutatis mutandis hasonlókép beszéli a Genesis is. Mi a chaosnak véget vet, az a világosság — Berossusnál úgy mint a Genesisben (1. mű). A kosmos, az ég és a föld, a chaos szétválasztásával jő létre egyik elbeszélésben épúgy mint a másikban (2. mű). A bibliai tudósítás ezután a szárazföld és tenger kialakulását közli (3. mű). Eusebius excerpáló tolla a részlet felett tovasiklott, de a „puszta föld" említése világos útmutatás, hogy a babyloniai hagyományban is szó volt a szárazföld teremtéséről ugyanazon helyen, ahol az írásban. Berossus töredéke a továbbiakban a „növénytermő" földről beszél, miből ismét az következik, hogy előzőleg a növényzet létrehívásáról kellett szónak lennie (4. mű). Az égi testek teremtését (5. mű) mindkét elbeszélés ismeri. Igaz, hogy Eusebius szövegében legvégül történik róluk említés. De ez *) Budde a görög szöveget csak kivonatosan közli. A teljes fordítás Smith, Chald. Gen. ρ. 38-42 és Gunkel, Schöpfung u. Chaos p. '17—20.
