Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

A Babel-Bibelvita. I. Hornyánszky Aladártól

A Bábel-Bibelvita. 11 harcznak az ÓT-ban nincsen parallelája, ez volt a végszó, melylyel Smith e fejezet tárgyalását lezárta. Fordítva áll a dolog a bűnbeesés történetével. Ennél meg a babyloniai emlékek hagyták cserben a keresó't. A Gn 2. 3-ban foglalt elbeszélés az eddig ismert ékiratos feljegyzéseken sehol sem fordul eló'. De Smith vállalkozott annak beigazolására, hogy ez a történet a babyloniaiaknál is otthonos volt. Ha már nem tudta az egész épületet reconstruálni, legalább a legkülönbözó'bb helyekró'l vett törmelékekkel igyekezett kimutatni, hogy az épület valamikor mégis létezett. A kígyó nem más, mint a babyloniai Tihámat, a tengeri szörnyeteg, a zűrzavar és rendetlenség szelleme, az Istenek ellenlábasa. Az Éden kertje Gandunijas tartománynak felel meg, melyet szintén 4 folyó vize öntözött. Az élet fája azonos Anu szent berkével, hol az ó'rízést Gn 3,24-gyel egyezö'leg szintén a 4 világtáj felé forgó kard és a két kerub teljesítette. Mind ennél fontosabb azonban Smith számára az a kép, melyet a British-Museum gyűjteményéből sikerült előteremtenie. Középen fa áll szétnyúló ágakkal, alul lelógó gyümölcscsel. Két oldalt egy-egy alak ül, a jobb oldalinak fején szarvak láthatók. Mindketten a fa felé nyújtják ki karjokat. A kép bal szélén kacskaringós vonal húzódik, a kígyó. „Tény az, hogy ezeken a régi képeken egyetlen egy jelenet sincs tisztán a képzeletből merítve, hanem hogy valódi vagy ilyennek gondolt események és legendái alakok azok, amelyeket a művészek megörökítettek. Ép azért e képből kétségtelen, hogy a Genesiséhez egészen hasonló formájú bűnbeesés-történet már ősidőktől fogva Babyloniában is ismeretes volt". (Chald. Gen. ρ. 87.) Az assyriologus Smith közleményei legközelebbről az ó-test.-i tudományt érintették. Neki kellett első sorban nyilatkoznia és a kívülről felvetett probléma sorsáról saját területén döntenie. A Chaldäische Genesis az ó-test.-i kutatók körében nem aratott teljes sikert. A szerző lelkesedése, sokszor briliáns éleslátása, egy-egy frappáns felfedezés és a megkapó előadás sem tudta elfeledtetni a kézen fekvő hiányokat. Smith munkája telve volt egy geniális úttörő hibáival. Meggyőződésének igazságába vetett hite nem állott arányban az adatokkal, melyekkel rendelkezett. Az anyagnak kellett az ő felfogásához simulnia és nem az ő felfogásának az anyaghoz. Feltette, hogy megtalálja a babyloniai Genesist és csakugyan megtalálta. A kedvencz gondolattól táplált elfogultság mindenütt akadt nyomokra és bizonyítékokra. Hol az összehasonlítás akadályokba ütközött, ott, bár jóhiszeműleg, erőszakos változtatásokat is hajlandó volt megengedni. Ha érezte, hogy egy-egy pillér nem elég szilárd a tetőzet hordására, nem saját magában, hanem a feliratok fogyatékosságában kereste az okot. És bizott a jövőben, jobban mint szabad lett volna, Nem volt nehéz a gyenge oldalakat