Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)
A Babel-Bibelvita. I. Hornyánszky Aladártól
10 Hornyánszky Aladár. Ijjat, nyilat, puzdrát, villámot és hálót vett magához, kirendelte a szeleket, hogy ezek támogassák őt a küzdelemben. Felszállott tűzlovaktól vont szekerére és megindult Tihámat ellen. A lázadók Bel-Marduk közeledtére megrémültek. Tihámat szidalmakat szórt az Isten ellen, de ez hálójában megfogta őt, feltárt torkába belehajtotta a szeleket, nyilat lőtt beléje és megölte. Azután a segitő szörnyetegeket tette ártalmatlanná. Majd visszatért Tihámathoz, a hullát két részre vágta, az egyik felet menybolttá, a másikat földdé alakította. A boltozat elébe reteszt tolt, őröket is állított oda, meghagyva nekik, hogy a vizeket ki ne ereszszék. (IV. t.) Utána elrendezte az égi testeket a boltozaton, kijelölte az állatkör helyét. (V. t.) A továbbiak vagy egészen elvesztek vagy csak nagyon töredékesen maradtak meg. A VI. tábla hiányzik. Sejteni lehet, hogy a halak és madarak létrejövetele volt rajta elmondva. Erre enged következtetni az a néhány fragmentáris megjegyzés, mely a VII. táblán olvasható s mely a négylábúak, a háziállatok és vadállatok teremtéséről beszél. Az emberről nem hallani semmit. A róla szóló táblát talán ugyanazon sors érte, mint a halak és madarakról szólót. A befejezés egy dicsőítő ének Bel-Mardukra, a mindenség Urára. 1) így az ékiratos tudósítás, amennyire az még kibetűzhető. Smith különös figyelmét természetesen a teremtésnek actusai kötötték le. Itt vannak azok a részletek, amelyek a Gn. 1. fejezetével közvetlenül párhuzamba állíthatók. Iparkodott is adatot és gyanítást, sejtést és bizonyítékot a kettő hasonlóságának feltüntetésére értékesíteni. Az eredmény, amelyre jutott, az volt, hogy bármily hiányosak legyenek is a feliratok, a teremtés előadásánál az izráeli és babyloniai hagyománynak tartalmi és sorrendi megegyezése teljesen evidens. A mythos egyéb anyagával azonban nem tudott mit elkezdeni. Felismerte, hogy Tihámat és az ó-test.-i tehom egy és ugyanaz, (p. 64.) További kapcsolatot nem talált. A Tihámat és Bel-Marduk. között lefolyt ') L. Gunkel, Schöpfung u. Chaos ρ. 401—417 (teljes fordítás Zimmerntől); Schräder, Keilinschr. u. d. AT. 3. kiadás p. 490 -497. Kaulen ρ. 218—223. Az eposnak fenti ismertetése elüt attól, a mit a Chaldäische Genesis ρ. 61—93-ban mond. Smith közleményei majd többet majd kevesebbet tartalmaznak. Töredékek vannak felvéve, melyek nem tartoznak az eposhoz, viszont hozzátartozók hiányzanak vagy másutt vannak elhelyezve. Leginkább felötlik, hogy Smith minden különösebb ok nélkül Tihámat lázadását és legyőzetését nem a teremtés praeludiumának, hanem a bűnbeesés története egy jelenetének kívánja tekinteni. „Jelenleg legalább abban a véleményben vagyok, hogy a gonosz hatalommal folytatott háború nem, mint azelőtt hittem, a teremtést megelőzte, hanem a bűnbeesést követte. Igaz, határozott bizonyítékot erre nem tudnék felhozni'', (p. 87.) L tólag nyilvánvaló, hogy az ő régebbi hite járt a helyes nyomon. Ismétlések elkerülése végett czélszerűnek látszott az epos tartalmát ügy adni, amint azt nemsokára Smith után (1. Kaulen) a kutatás megállapította s amint az két évtized óta közkézen forog.
