Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)
Jakab levele zsidó vagy keresztyén irat? Raffay Sándortól
Jakab levele zsidó vagy keresztyén irat ? 95 Teljesen érthető, hogy első sorban a „törvény" dolga érdekli a „Magyar-Zsidó Szemle" olvasó közönségét, de Spittának erre vonatkozó nézetei és adatgyűjteménye magában még nem elegendő arra, hogy a Jakab levele eredetét ez alapon eldönteni csak meg is kisértsük. Igaz, hogy dr. Löwy Mór nem akart egyebet, mint hogy olvasóit erről a zsidóságra kétségtelenül érdekes esetről tájékoztassa, de magának a kérdés tisztázásának és így a tudomány érdekeinek akkor tett volna kiváló és hálára kötelező szolgálatot, ha a Talmúdban való jártassága alapján Spitta könyvét a maga egészében veszi bírálat alá s azt a főkérdést igyekszik megvilágítani, hogy azokon az alapokon, a melyekre Spitta hypothesise támaszkodik, csakugyan lehet-e dönteni egy oly rendkívül fontos kérdésben, hogy egy századok hosszú során át keresztyénnek tartott irodalmi termék csakugyan keresztyén-e, avagy zsidó eredetű? Meg vagyok arról győződve, hogy egy zsidó szakember e kérdésben alapos véleményt tudna mondani, és sok érdekes adattal szolgálhatna a vitatott kérdés megvilágításához s esetleg végleges tisztázásához. Én megvallom, hogy sem Spitta sem Löwy adataiban és érvelésében nem látok oly kényszerítő okot vagy adatot, amelynek alapján a Spitta-féle hypothesist bebizonyítottnak s így elfogadásra érdemesnek tekinthetném. Spitta szerint a Jakab levelének az újtestamentumban megnevezett három Jakab egyike sem volt a szerzője. Hogy mégis belekerült a kánonba, annak oka csak az, hogy a Jakab levele czímen ismeretes vallás-erkölcsi értekezést annak valamely barátja később, a kánon alakulásának korában a Krisztus nevének 1,, és 2, j be való betoldásával keresztyén színezettel látta el. A kánonba való bevételt megkönnyítette az, hogy az irat sokszor meglepő rokonságot mutat Jézusnak a synoptikus evangéliumokban található mondásaival. De Jakab levelének tekintélye a kánonban a többi iratéval, kivéve még 2—3 iratot, soha sem volt azonos. Ε levelet századokon át a kétes iratok között találjuk. Nem is csoda, mert, amint azt Luther helyes kritikai érzékkel, bár inkább dogmatikus okokból, mondotta, ez az irat nem méltó a kánonba való felvételre. Spitta szerint ugyanis csakis a két említett helyen találunk benne keresztyén vonatkozású szavakat, de különben az egész mű elejétől végig zsidó gondolkodást árul el. Spitta tehát elsőbb is kimutatni törekszik azt, hogy az l M-ben és 2, jben a Krisztus neve csakugyan beszúrás, a melynek kihagyásával az egész szöveg sokkal jobban érthető. A mi elsőbb is 1, x-et illeti, Spitta szerint a <3'ot7og θεού nemcsak az ótestamentumban közönséges kifejezés, hanem gyakori az újtestamentumban is, de a ö ούλος θεού /.αϊ Ί. Χρ. sehol sem fordul elő. Az Apok. 22. 3 az egyetlen hely, ahol a
