Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

Jakab levele zsidó vagy keresztyén irat? Raffay Sándortól

96 Rafl'ay Sándor. δοΐλος mellett az Atya és Fiú egyaránt megállhatna, de itt is csak ez áll: οι δοϋλοι αυτοϋ. Ezért is tehát az 1, j e szavai v.ctL λυρίου 'Ιησού Χριστοί, a szövegbe eredetileg nem tartozhatott s így törlendő. Hasonlókép későbbi czélzatos betoldásnak tartja a 2, t e szavait is : τμών Ίησον Χρίστου. Itt is az ó-testamentum terminológiáját veszi alapul. A ν.υρίος της δόξης ott igen gyakori, de az újszövetség irataiban az I. Kor. 2,

8 versét kivéve sehol se fordul elő. Másrészt meg ha ezeket a kifogásolt szavakat megtartjuk, akkor Spitta szerint 1, 27-ről a 2, rre az átmenet rendkívül nehézkes, mert ott szó sem lehet másról, mint csak az Istenről. De a fő érve Spittának I. Pét 1,

1

7_

2ι· Szerinte ugyanis Péter első levele a Jakab levelének alapján keletkezett. Csakhogy a mikor az I. Péter szerzője a Jakab-féle iratot használta, akkor még a 2, j-ben nem voltak benne a ημών Ι. Χρ. szavak. Mert ha benne lettek volna, akkor I. Péter szerzője nem azt mondta volna, hogy a dicsőség ura a maga dicsőségét közölte, vagy megosztotta Jézussal, hanem azt, a mit Jakab mai szövege mond, hogy Jézus volt a dicsőség ura. Végül szintén a beszúrás mellett szól Spitta szerint az, hogy az értelmet ez a három szó rendkívül megnehezíti. Ilyen módon most már, ha a Jakab leveléből ezen a két helyen a Jézus nevét kitöröljük, szinte egészen természetesnek látszik, vagy legalább is nagyon meg van könnyítve annak az állításnak elfogadása, hogy ez az egész irat eredetileg nem ker., hanem zsidó eredetű. Azokat a helyeket, a melyeket még az irat keresztyén jellemének igazolására fel szoktak hozni (1,21-25-27· 7· 12· 9. 4, í

2. 5, 7. 9.

1

4.), zsidó iratokból vett hasonló hangzású mondások segítségével igyekszik zsidó vonatkozásúaknak feltűntetni. S Spitta módszerének ép ez a sajátossága. Halomszámra hozza a zsidó iratokból az idézeteket annak a bizonyítására, hogy Jakab levele minden egyes mondatának megvan ott a párhuzamosa. Nem volnánk igazságosak, ha elzárkóznánk a teljes elismerés megadásától, a melylyel az újtestamentumi tudomány Spittának tartozik azért a roppant fáradságot, lankadatlan szorgalmat, éles kritikai elmét feltételező hatalmas munkáért, a melyet itt kifejtett. Az ótestamentum összes kanonikus és apokryphus iratait, a Talmúd egész rengetegét átkutatta, feldolgozta s bemutatta e könyvben a felállított hypothesis támogatására. De a milyen nagy az érdeme Spittának az anyaggyűjtés terén, oly nagy a tévedése is, a melyet e bizonyítékok alapján felállított hypothesisével elkövetett. Mert abból, hogy a Jakab levele kijelentéseinek párhuzamosát szétszórva a zsidó irodalmi termékek roppant tömegében feltalálhatjuk, semmikép sem lehet azt következtetni, hogy ez az irat eredetileg zsidó irat volt. Hiszen ilyen módon ki