Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)

Mit akarunk? A szerkesztőktől

4 környékezi. Itt a buzdítás hiánya folytán beállott ellankadás, ott a tudományos irodalmi viszonyaink miatt fellépő elkeseredés, amott a kellő ellenőrzés és kritika hijján jelentkező eltévelyedés teszi hasznavehetetlenné azt a kezet, mely munkára és dolgozásra volt alkotva. Az érintkezés, a gondolatoknak gyakori kicserélése, az igazság keresésében folytatott verseny az erősnek erejét növeli, a gyengét talpra állítja. Ezért össze kell gyűjteni azokat, kik ismerik a tudomány végtelen becsét, kik életöket készséggel annak szolgálatába helyezik, kik önzetlen odaadással és azzal a komolysággal keresik az igazságot, melyet az igazság minden hívétől megkövetel, hogy a kölcsönös támogatás és buzdítás révén egymást mind nagyobb és nagyobb erőkifejtésre képesítsék. Erre a feladatra vállalkozik szaklapunk. Alkalmat kívánunk nyújtani, hogy mindazok, kik a legnemesebb hivatást, az igazság megismerését vallják életfeladatuknak, lapunk hasábjain kölcsönhatásba lépjenek egymással, elhozva kiki azt, mit fáradozása gyümölcseként akar tudományosságunk oltárára letenni. Valamely tudománykörrel való foglalkozás természetszerűen a részletek tanulmányozásából indul ki. Először az egyesnek kell a kutatót lekötnie, csak azután lehet szó az egészről. Ezen módszertanilag egyedül helyes elvből kifolyólag az első kötelesség, hogy a fejlődés kezdetén a hangsúly a résztettanulmányokon nyugodjék. Csak az ilyen, az egyes problémákba elmerülő, a kicsinyt megbecsülni tudó szorgos munkálkodás készítheti elő a nagyobb, összefoglaló munkákat, hogy ezek azután a valódi tudományosság igényeivel léphessenek fel. Ép azért meggyőződésünk az, hogy első sorban az ez irányú foglalközás számára kell teret nyitni és hogy elhibázott el-