Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)

Jézus Krisztus a nevelés elve. Schneller István dr.-tól

41 törekvés, nemes érzelem a keresztyén vallásban, Isten országában, Krisztus személyében nyer magasabb értelmű teljesülést, jelentőséget és erőt. A keresztyén vallásban végességünk, bűnösségünk fölött győzedelmeskedett az isteni kegyelem alapján a mi bennünk is létező isteni és pedig mint sajátos isteni czélgondolat, a mely mint isteni, felöleli az egész emberiséget, a világot és pedig szerves egységében, mint sajátos pedig szervként szolgálja az egészet és igy a mást is és pedig ugy, hogy önmagát sajátosságában lehetőleg tökéletesbíti. Éppen ezért boldogítva boldog is. Meg van itt a fetischistának önmagában való tehetetlenségi, érzete a keresztyén ember végességének és bűnösségének tudatában; meg van a scliamannek láthatatlan országa a jóságos Isten végtelen kegyelmi országában; meg van a kalandos kor altruistikus rugója, de nem a félelemben, hanem a szeretetben gyökerezve; meg van a nómádnak családi kultusa nemcsak a joságos mennyei atyában, hanem a családi életnek, mint a társadalmi élet őssejtjének szentségében, s meg van a nomádnak a természetre vonatkozó istenítő, isteni ténykedést symbolizáló költői felfogása, ama keresztyéni tudatban, hogy Isten minden mindenekben s hogy maga a természet is vágyódik Istenben való megdicsőültetésére; meg van a földmivesnek ethisalt napkultusa, a mennyiben az isteni világosságnak erejében (φως, λόγος ζω/.) a tiszta érzületet és az ennek megfelelő egyenes, igaz szót és jó cselekedetet követeli; meg van a Brahmannak egyje, a melybe azonban az ember egyéni voltában nem megsemmisülve, hanem új életerőt nyerve merül el; meg van a Buddhista részvéte, könyörülete, csak hogy levetve passiv természetét positiv alakjában, mint a mindeneket sajátosságában elismerő, fejlesztő szeretet, a mely az egyben nem semmisíti meg az embert, hanem minden embert boldogságra viszen; -— meg van Aegyptomnak Ammunja — a mindeneket egységesen átható, de nem külsőleg, mechanice az egyeseket egymáshoz fűző immanens Isten tudatában; s meg van a görög eszmény is az előterjesztő cselekvény követelése: az Istenben, mint szeretetben nyugvó boldogságnak szükségszerű előterjesztése; csak hogy nem elfödve a bűn mélységét szóra-