Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)
Jézus Krisztus a nevelés elve. Schneller István dr.-tól
300 azt mondom nektek, hogy egyáltalában nem kell esküdni se az égre: mert az Istennek helyi széki; se a földre: mert az zsámolya lábainak; se Jeruzsálemre: mert az a nagy királynak városa. Fejedre se esküdjél: minthogy nem teremthetsz egy fekete vagy fehér hajszálat is. Hanem a ti beszédetek legyen: Igen igen, nem nem; a mi pedig ezen felül van, a gonosztól van", (ró öt περισσόν τούτων εκ τον πονηρού εστί.) Ε szavakból a leghatározottabban következik, hogy az, ki Krisztust követi, egyáltalában nem esküszik, — Ez az ideal; ez az, a mi Isten országa rendjének megfelel. De valamint a templomi adóra nézve az eszmény és azután a tényleges helyzet szempontjából nyilatkozik; s valamint egyáltalában megkülönbözteti e világnak életrendjét Isten országáétól: úgy az esküre nézve is ezen ideális szempont megítélése mellett elfogadja az e világi renddel adott tényleges állapotot, a mennyiben (Mt. 23,16-22·) a z írástudóknál és farizeusoknál, tehát ezen világrend ó'reinél és képviselőinél dívó esküvés ellen nem szól, hanem csakis az ellen, hogy ezek finom casuistikával ki akarnak bújni az eskü kötelező volta alól. Jézus szerint tehát e világ rendjében meg van az eskü, az eskü jogosult. Az ellentét az első és emez utóbbi hely között különben is ki van egyenlítve az első hely utolsó versével, a mennyiben már ott is az egyszerű szón túlterjeszkedő esküvel egybekötött beszéd, mint e világi jellemeztetik. A világ urának, a íioj'»?oóc-nak természetéből következik az emberi szó irányában való bizalmatlankodás s így az eskünek megkövetelése. Rendeltetésünk, hogy Isten országa tagjai legyünk s így szavunk az érzületnek, az igazságnak legyen közvetlen kifejezője; de tényleges állapotunkkal összefüggünk ezen világi renddel s így el nem kerülhetjük, hogy esetleg ne esküdjünk! Ezen alkalmazkodás a törvényes rendhez s nevezetesen az állami kör önállóságának elismerése azonban nem jelenti azt, hogy Jézusnak ne lehetne a törvényes rendre és az államra nézve, s annak értékére nézve sajátos nézete. Láttuk e határozott nézetét általában már fentebb. Közelebbi kritikával tulajdonképen csak egy-egy helyen találkozunk, a
