Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)
Jézus Krisztus a nevelés elve. Schneller István dr.-tól
301 midőn ugyanis a farizeusok Jézust arra figyelmeztetik, hogy Heródes őt meg akarja ölni. Jézus e fondorkodó királyt csak rókának nevezi. „Menjetek és mondjátok meg annak a rókának 1' stb. — hogy ez az ő halála úgyis be fog következni, annak daczára, hogy Jézus feladata éppen a betegség és halál ellentéte: szellemi és testi bajok gyógyítása. (Lk. 13, 3 1. 3 2.) Ennél sokkal komolyabb, de magasabbrendű kritikát gyakorol a létező tényleges viszonyokkal, várakozásokkal és kormányzással szemben jeruzsálemi bevonulásával, a melyet köznapi magyarázattal tényleg lázító, trónkövetelő lépésnek lehet tekinteni. Ellenségei így fogták fel a bevonulást; vallatói ezt vetik szemére (Mt. 27, u. Mk. 15, 2. Lk. 23, t_ 3) s keresztfája felirata ezt hirdeti a világnak. Szószerint s a külső látszat szerint ellenségeinek igaza van. — Ő, a kit a nép még Galilaeában is több ízben kívánt királyának kikiáltani s így a létező politikai rendet felforgatni — a mi elől Jézus eddig mindig kitért —: ő most ezen tüntetés elől nem tér ki; sőt ellenkezőleg az által, hogy nem mint egyszerű utas vonul be Jeruzsálembe, hanem a közel levő helységből nem ugyan harczias ménen, hanem a keletnek békés és ünnepélyes felvonuláskor használt szamarán vonul be s elfogadja a királyoknak megadott kitüntető hódolatot — igazolja a nép érzéki várakozását. < > meg volt arról győződve, hogy szellemével gyökeresen meggyógyítja Izrael baját, hogy ezen szellemével meghonosúl Istennek országa, s hogy ennek következtében ő az a mesziás, az a király, kit Izrael prófétái, az ország szellemesitői vártak. Ezen meggyőződésről tanúskodtak eddigi szavai. A nép, az érzelmeiben hullámzó nép nem egyszer melléje állott, de a hivatalos Izrael mitsem akart róla tudni, sőt elveszteni (Heródes megölni) kívánta. Tudta ő azt, hogy halála bekövetkezik; hogy személye menthetetlenül el van veszve: ezért is még egy symbolikus, epideiktikus cselek vénynyel akarja a hivatalos Jeruzsálem előtt is kinyilvánítani, hogy ő igenis a messiás, a zsidóknak királya. A jeruzsálemi bevonulásnak ez a jelentősége. Nem lázadást akar támasztani, nem hatalomra kívánt jutni, — nincs erről szó sem; hanem ezen első és utolsó tüntetéssel fel akarta
