Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)

Tanulmányok Augustinus tanrendszeréből. Tüdős István dr.-tól

26 mindenik kölcsönösen s egymást fedezik akkor, a midőn a szellem ismeri és szereti önmagát és így saját ismeretében és szeretetében él; a szeretet ismeri és szereti önmagát saját elméjében és ismeretében; az önmagát ismerő és szerető elme ismerete az elmében és szeretetben van, mert az ismeret szereti magát, mint ismerőt és ismeri magát, mint szeretőt. (X. k. V. fej.) Senki sem tagadhatja, hogy ebben az összeállításban a vizsgálódó szellem sikert mutat fel, a melynek tagadhatlanul ott van a nagy jelentősége, a hol az élettel köti össze a fogalmakat, hivatkozván arra, hogy a szellem létele az élet bizonysága, ama magasabb életé, a mely az élő állatokét felülmúlja. (X. k. IV. fej.) Ez élet felvétele is bizonyság-erő a rendszerben a létellel és az érteimmel kapcsolatban, a mikor létei, élet és értelem szerepelnek, a melyek a szellem forrásai, lét-bizonyítékai, mint vele lévők, holott a létei külön ott van a hullánál is, mert van a hulla is; az élet ott van az állatban is, mert él az állat is, míg az értelem sem itt, sem ott nincsen, mert nem ért sem a hulla, sem az állat. (X. k. IX. f.) Hogy teljes legyen a lélek-tani vizsgálódás és felvétel, ott köt aztán ki Augustinus, a hol, a mint Baurral állíthatni, a gondolkozó léleknek önmagához való viszonyúban jelentkezik az egész háromságtani felfogás. Müvének X. könyve ΧΙ-ik fejezetében ezt írja: a lélek önmaga felől legbiztosabb az emlékezetben, az értelemben és az akaratban, a mint a gyermekeknél is épen ez a három a mértéke a a tehetségnek, a mely a tudománynyal és a gyakorlattal áll összeköttetésben. A memoria, intelligentia és voluntas egy ugyanazon teljességhez tartozik a lélekben, a melynek, ha csak egy hiányzik is, teljessége, tökéletessége nincsen. Ε három abban egy, a melyben egy az élet, egy az elme egy a lényeg és bármelyikről van szó magára való vonatkozásában : nem többes, hanem csak egyes a hivatkozás. A ki emlékszik: annak van emlékezete, értelme és akarata; a ki ért, annak van értelme, akarata és emlékezete; a ki akar,