Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)

Tanulmányok Augustinus tanrendszeréből. Tüdős István dr.-tól

27 az akar, emlékszik és ért. Egyik sincs a másik nélkül s min­deniknek megvan a maga jellemző s elmaradhatlan sajátsága, mert pd. az emlékezés: emlékezés és nem akarat Annak, a ki ezt a lélek-tani viszonyt érti, a háromság-tan olyan magyarázatban jelentkezik ezzel, a melynél a tárgyhoz illőbbet s megfelelőbbet nem gondolhatni. A léleknek, mint állagnak, megnyilatkozása az emlékezetben, értelemben és aka­ratban, minden nehézség nélkül alkalmazható az istenségnek, mint lényegnek arra a jelenségére, a melyet háromságnak neve­zünk s az Atya, Fiú és Sz. Lélek személyével jelölünk. A gondolkozó ősznek önmagához való viszonya: az isten­ségnek, mint önmagát megjelenítőnek, magára való vonatkozása egymást fedezi. S ha amaz elfogadható, mert elfogadandó való­sága következtében: ez utóbbi is elfogadandó, mert theologiai tétel-volta nem lehet az előítélet áldozata. Augustinus olyan magyarázatot állított fel ezzel, a melynek a bölcsészeti irányzatok is kénytelenek igazat adni, ha ugyan nincsenek megvesztegetve. S ez a magyarázat annál jelentősebb, mert nem a kizárólagos bibliai alapra van fektetve. Bölcsészeti jellemű az s így oda illik a mai kor szellemébe is. Egyéb hivatkozásai ebben a kérdésben nem számíthatnak maradandóságra, mert az itt-ott alkalmazott észrevételi jellem­zések, minők: a látás, a látott tárgy és a lélek szándéka, — a mérték, szám és súly, — a csak odavetett régi kép felelevenítése: férfi, no és gyermek, — stb. stb. mind csak arra valók, hogy világot vessenek arra a készültségre, a melylyel Augustinus e kérdést kezeli. Az u. n. modalismus a magyarázatban megvan, de hát ha magyarázunk, nem modalizálunk-e ? Egyébként maga az isten­eszme is módozatokban nyer a lélek előtt felfoghatóságot, a minek az anthropomorphismus és anthropopathismus kézzel­fogható bizonysága. De hogy nem puszta módozati dolog a háromság-tan magyarázata, annak bizonyságtételét Augustinusnak ez a nyilat­kozata adja: Istennek a természetére semmi sem vonatkozik, a mi nem tartozik a háromságra, — és az egy lényeghez hozzátartozik

Next

/
Thumbnails
Contents