Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)

Acta 15, 38. Raffay Sándortól

20 Acta 15, 38. A mikor Pál és Barnabás az első térítő út alkalmával meghódított atyafiakat városról-városra újból fel akarták keresni (Acta 15, 36.), Barnabás azt ajánlotta Pálnak, hogy Márkot is vigyék magukkal (15, 37.). Pál ez ellen tiltakozott. Mert „azt tartotta helyesnek, hogy aki tőlük Páfosban elszakadt és nem ment velük a munkára, ne vigyék azt magukkal." Tudjuk, hogy e miatt Pál és Barnabás egymással meg is hasomlott. Márk elmaradásának tehát igen jelentős következménye lett. De Pál neheztelésének okát nem ismerjük. Forrásaink erről nem világosítanak fel. Hogy Márk a régi s buzgó hivek egyike volt, azt tudjuk. Acta 12, 12 szerint az ő házuk volt a gyülekezeti élet egyik góczpontja. Ε gyülekezetnek egyik oszloposa Márk nagybátyja (Kol. 4, 10.) Barnabás volt. Mikor Barnabás és Saulus az antiochiai gyülekezetnek a jeruzsálemi atyafiak számára gyűjtött adományát átvitték, visszatértükben Márkot is magukkal vitték Antiochiába (Acta 12, 25.). De nem tekintélye, hanem csak az atyafiságos viszony miatt. Barnabás ugyanis a gyülekezett által való kiküldetése óta (Acta 11, 22.) Antiochiában lakott. Hozzá ment most Márk. De hogy ott semmiféle szerepet nem vitt. mutatja az, hogy a gyülekezeti élet vezetői közt csak Barnabás és Saulus van megnevezve (Acta 13, 1.). Mikor a Szentlélek felszólítja a gyülekezetet, hogy Barnabást és Pált missiói útra küldje ki, akkor sincs szó Márkról. Hogy Márk ez első térítő útra mégis velük ment, azt csakis Barnabásnak köszönhette. Világos, hogy nem jelentősége miatt lett a nagy missionáriusok társává. S hogy Barnabás Márkot is elviszi magával, annak oka kétségkívül az útitervvel van szoros összefüggésben. Ugyanis Cyprus szigetén akarták a térítést megkezdeni. Bizonyosan azért, mert Barnabás odavaló volt (Acta 4, 36,) s igy ismerte az ottani