Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)

Acta 15, 38. Raffay Sándortól

21 viszonyokat s talán ott is oly nagy tekintélyben állott, mint Jeruzsálemben. Erre az útra azonban magukkal vitték egyebek mellett Márkot is, és pedig nem mint munkatársat, hanem mint szolgát (13, 5.). Bejárták az egész szigetet, de Márk a munkában sehol se vett részt. A szereplő személyek csakis Barnabás és különösen Pál. S mikor eredményes működés után Pál társasága a kisázsiai téritőútra tovább ment, akkor Márk visszatért Jeruzsálembe. Eddig se vett részt a térítő munkában, ezután se kívánt annak részese lenni. Miért járt hát Cypruson ? Minthogy az anyja cyprusi volt, kétségtelennek látszik, hogy csak rokonlátóba ment el a szigetre. S a mikor a társaság a szigetről eltávozott, visszatért anyjához. Csakis így érthető, hogy a mikor Pál ajánlatára újból fel akarják járni az első úton szerzett híveket, Barnabás, arra számítva, hogy ismét Cypruson kezdik az utat, ismét magával akarja vinni Márkot is. De ép oly érthető, hogy Pál meg egyenesen és határozottan visszautasítja, mert őt, ki családi érdekekből csatlakozik a szent ügyben fáradozókhoz, nem tartja méltónak önmagukhoz. Barnabás azonban ezt nem tekinti oly nagy vétségnek s inkább a rokon Márkhoz csatlakozik, mint a már különben is föléje kerekedett Pálhoz, így történt, hogy az első téritő út egyik felét Barnabás, a másikát Pál járta be. De hogy utaik később megint egyesültek, mutatja I. Kor. 9, 6. Gal. 2, 13. Sőt Márkkal is megbékélt, a mikor az is komoly küldetésekben részes missionáriussá vált. (Kol. 4, 10.) Eaffay Sándor, pozsonyi theol. akad. tanár.