Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)
Mária a Szentírásban. Raffay Sándortól
Mária a Szentírásban. Most, hogy Máriáról, Jézus anyjáról a róni. kath. egyház a testben való mennybeszállás dogmáját készítgeti eló', s ezzel a Mária istenné nyilvánítása útját egyengeti, az ember figyelme szinte önkéntelenül is az Írások felé fordul, hogy mit is mondanak azok Máriáról? Vájjon csakugyan oly magasan állott-e Mária Jézusnak és az ő tanítványainak szemében, a milyen magasra ó't idó'k folyamán a katholicismus emelte s különösen a milyenre emelni készül most? Tudjuk, hogy Máriáról a négy evangéliumon és az apostolok cselekedeteiről szóló könyvön kiviil a többi újszövetségi irat meg sem emlékezik. Jele ez annak, hogy Mária nem igen foglalkoztatta az első keresztyének gyülekezeteit. Legrégibb evangéliumunkban, Márkban egyetlen egyszer van Mária névleg megnevezve. Akkor is nagyon kedvezőtlen körülmények között. Márk 3. 3 l , 3 5 (v. ö. Mt. 12, 4 6_ >3 0, Lk. 8, tg—21) elbeszéli, hogy a Názáretben lakó Mária és gyermekei eljöttek Kapernaumba Jézusnak látogatására. De mert Jézust éppen messiási működése közben háborgatják, s a vérség igényével el akarják vonni hivatása teljesítésétől. Jézus elutasítja őket. Az elutasítás indító okainak közelebbi vizsgálata nem tartozik most feladatom körébe, elég legyen csak arra utalnom, hogy Jézus az eke szarvára vetett kézzel nem nézhetett hátra, csak előre, nem is szolgálhatott két úrnak, csak annak az egynek, a kinek munkáját a vérség semmiféle s még oly természetes jogai alapján sem hagyhatta félbe. Az elutasításnak azonban Máriára nézve igen jellemző okát adja a 35. vers. Jézus maga állítja itt szembe anyját és testvéreit, mint hitetleneket, a hivő, vagy legalább az isten országa iránt érdeklődő környezettel. Tehát Jézus maga bizonyítja, hogy nemcsak testvérei (Ján. 7,1—5), hanem az anyja is a hitetlenek közé tartozott. Világosan mutatja ezt ez a
