Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)
Az ó-testamentum, revideált fordításáról. Pukánszky Bélától
87 kegyelet dicsfényével körülvett ereklyék megújításánál mindig a legnagyobb kíméletnek kell az irányadónak lennie. Az igazán tudós theologus, az igazi lelki pásztor, a milyen mélyreható igyekszik lenni a buvárlatban s minden tekintetben behatolni törekszik az Ige titkaiba, ép oly gyöngéd és kíméletes az öröklött, az apák hagyománya által megszentelt formák iránt és kíméletes az újításban, hogy senkit meg ne botránkoztasson a kicsinyek, az eró'tlenek közül, jól tudván, hogy a gyarló forma is lehet szenttartalomnak edénye és hogy a burok kíméletlen elrontásával veszélyben forog a benne levó' szent mag is. Ezen lelkipásztori szempont volt az, mely az átdolgozás intézó'it a régi iránti kegyelet s az új követelmények iránti tartozás között a megalkuvásban vezette. Ezen szempontnak kellő méltánylása képesíthet csak valóban helyes és igazságos Ítéletre az egész munkával szemben. Különösen az ifjabb nemzedék nevelése számára a vallástanítás szempontjából az újabb fordítás sokkal tökéletesebb segédeszköz, mint a régi volt s ezért köszönettel tartozunk ama hatalmas társulatnak, a mely létesültét lehetővé tette. De helyes megítéléséhez tartozik azon tudatnak ébren tartása, a mit a revisorok kifejeztek, hogy ez csak átmenet, egy lépés a fordítás eszménye felé. Az a szellem, a mely a reformatio hajnalán a lelkek számára feltárta az Ige forrását, azt követeli, hogy minden rendelkezésünkre álló eszköz lelkiismeretes felhasználásával igyekezzünk mindinkább ezen forrás mélyére hatolni. Minden egyes új fordítás, a mennyivel jobb a réginél, annál közelebb vezet e czélhoz. Ámde minden új fordítás sikere annál nagyobb mértékben van biztosítva, minél általánosabb körben él világos tudata azon követelményeknek, a melyek vele szemben az evangéliumi tudomány szempontjából felállíthatók. És igy ez a munka és feladat terhe is megoszlik mindnyájunk között: minél nagyobb szeretettel mélyedünk el a szent irás ez ujabb tolmácslásába, annál világosabban megismerjük annak előnyeit úgy mint gyöngéit és fogyatkozásait s a közös szellemi munka láthatlan, de minden külső köteléknél erősebb kapcsolatánál fogva, annál hatályosabban mozdíthatjuk elő annak lehetőségét, hogy majd az arra hivatott szerv igaz és méltó kifejezést adjon annak, a
