Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)

Mit akarunk? A szerkesztőktől

2 veink, melyek e tanításokat történeti vonatkozásaikban, az íráshoz való viszonyukban, s az egyház és az egyes életére való hatásukban tüntetnék fel s beállítanák azokat, mint szerves alkatrészeket, a mai ember erkölcsi és gondolatvilágába. A systematika theologia területe ép úgy parlagon hever, mint az exegetikáé. Egyedül a magyar protestáns egyháztörténet az, melynek mivelése, — az általános és nemzeti történettel való szoros kapcsolatából s a hozzáfüződő érzelmi mozzanatokból kifolyólag — örvendetesebb képet mutat. De itt is csak a kezdet kezdetén vagyunk. Gyűjtjük az anyagot, hogy majdan idők multával megépíthessük az épületet. Ε panasz és vád mellé sorakozik a súlyos szemrehányás azért a mulasztásért, mely a jelen szomorú állapotainak egyik kútforrása. A mely szervet sokáig nem használ és gyakorol az ember, az elébb utóbb \

risszafejlődik. Nemcsak a test életére áll ez a természeti törvény legyó'zhetlen erejével, hanem a szellemi életre is. így engedtük — nem nyújtva neki táplálékot, nem izgatva folyton ujabb meg ujabb nyilvánulásra — visszafejló'dni, mondjuk ki nyíltan, egészen elapadni közönségünk érdeklődését, érzékét a komoly tudományos munkásság iránt. Az olyan törekvéseket, melyek közvetetlen gyakorlati jelentőséggel nem bírnak, melyek az igazság tudományos megismerésén kivül más czélt nem keresnek, ma nálunk közöny, gyakran lenézés és kicsinylés fogadja még olyanoknál is, a kiknek állásuk, hivatásuk a lelkes buzdítást, felkarolást, támogatást tenné kötelességükké. Ε nyomasztó bajok valódiságát mindenkinek el kell ismernie, ki elfogulatlanul szemléli viszonyainkat. Menthetetlen hiba volna, ha szépítgetni igyekeznénk fogyat-