Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)

Mit akarunk? A szerkesztőktől

3 kozásainkat, leplezgetni a hiányokat. Az excusálás ideje elmúlt. A veszedelem, mely a Protestantismus erősségének, a tudománynak elhanyagolásával egész egyházunkat és szellemi életünket fenyegeti, első sorban a bajok őszinte bevallására kell, hogy indítson mindenkit. De ez csak az első kötelesség, melynek nyomában a továbbbi feladatok egész sora fakad. Ki felismerte a betegséget, tartozik eszközökről gondoskodni, hogy az megszűnjék. A gyógyszert illetőleg eltérők lehetnek a vélemények. Mindenkinek meg van a joga, hogy a szerek között válogasson. A fődolog, hogy komolyan ápolja a megtámadott szervezetet s ne engedje meg, hogy a betegség gyógyíthatlan kórrá fajuljon. Ilyen gondolatoktól vezéreltetve indítottuk meg Theol. Szaklapunkat. Hozzá kívánunk járulni szomorú állapotaink javításához azon úton-módon, melyet leghelyesebbnek, legczélszerűbbnek tartunk. És azon tudat, hogy egyházunk nem egy kiváló tagja és gondolkozó fője szintén ily szaklapot tekint a további fejlődés legalkalmasabb kiinduló pontjának, csak megerősít meggyőződésünkben, hogy a helyes nyomon haladunk.*) Annyi hiányt, mennyi tudományos theologiánk terén mutatkozik, nem lehet rövidesen megszűntetni. Hosszú, kitartó és főleg rendszeres munkára van szükség. Ezt elérni és biztosítani csak úgy vagyunk képesek, ha mindenekelőtt gondoskodunk arról, hogy az egyes kutatók ne álljanak külön-külön, egymástól elzárva, de egymással érintkezésben és folytonos kölcsönhatásban. Az egyes magára hagyatva nem menekülhet azon ezernyi veszély elől, mely nálunk a tudománynyal foglalkozót szüntelenül *) így Schneller István, a pozsonyi theol. Akadémia 1892/3-iki értesítőjében az«V—IX. lapokon. 1*