Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)
Jézus Krisztus a nevelés elve. Schneller István dr.-tól
339 káczióhoz mily összeg szükséges és hogy megbirja-e ezt az állampénztár. Kifogásolja, hogy a párbérügy rendezését mindig arrébb tolják az illetékes hatóságok azzal az indokolással, hogy nincs rá kellő fedezet, holott a szükséglet mértékéről még csak fogalmuk sincs. Kifogásolja azt is, hogy a legközelebbi kongrua-összeirásokkor sem voltak tekintettel arra, hogy minő összeget képvisel valamely egyház kebelében az idegen hitfelekezetűek által fizetett párbér, tehát milyen nagy a saját hivek által hordozott párbér teher. Csakis akkor lehet az egyházi adó maximumát törvényhozási uton megállapítani, ha ilyen formán világos képét adják az illető egyháznak saját hivei és a más vallásfelekezetüek által viselt párbér nagyságának. Hangsúlyozza itt is, hogy a gyakorlat ellentétben áll a tételes törvénynyel. A judikatura, kényszerhelyzet nyomása alatt állván, hogy a lelkészek érdekeit is megvédelmezze, azért mindenféle jogezimeket és ürügyeket talált fel, csakhogy az 1790/1 XXVI. t. cz. 6. pontjának rendelkezéseit megkerülje. Csak a fent emiitett uton lehet az útvesztőből kibonyolódni, — lehet a bíróságokat kiszabadítani az idegen tekintetek súlyos nyomása alól, mely nyomás folytán a tételes törvénynyel ellentétbe jutottak ennél a kérdésnél, — s csakis ugy lehet fixirozni amaz elvet, hogy az egyházi adó szolgáltatás első kelléke az egyházközség kötelékébe való tartozás. — Örömmel olvastam e czikket, mely az oly keserű emlékekkel teljes és ma is több helyt gyűlöletes módon kezelt párbérügy rendezésének helyes útját áttetsző képben és tiszta világítás mellett mutatja ki. Közli: Pokoly J. Könyvismertetés. Simon Th. Dr. lic. Der Loi/os. Ein Y rersuch erneuter Würdigung einer alten Wahrheit. Leipzig. Weichert. 1902. IV. 132. Ε könyv a mult században egy időben divatossá válni kezdő Baumlein-féle hypothezist akarja feleleveníteni, mely szerint a negyedik evangélium szerzője a pogányságban otthonos oly fogalmat használ fel a keresztyénség alapigazságainak elfogadtatása végett, melyet a legkülönbözőbb pogány népek is mind megértenek és elfogadni hajlandóbbak lehetnek. Természetes, hogy ez alapon az evangéliumot tendentiozus készítménynek tartja, amelyhez apostolnak vagy szemtanúnak semmi köze sincs.
