Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)

Szerkesztői megjegyzés

340 Az evangélista különösen Lukács evangéliumát tartotta szem előtt, a ki nem zsidó olvasóknak szánta ezt a művét. De azért egyáltalán nem profanálta, se nem másította meg a bibliai Jézus képét és jelentőségét. Ellenkezőleg; oly formában állította azt a világ elé, amely mindenkinek hozzáférhető és érthető. Isten képe, szelleme jelent meg, mint a kijelentés élő valósága, egy földi emberben. Szerzőnk végigkíséri a kelet népeinek vallásbölcsészetében a fenséges, az isteni megjelenésének formáit, s azt találja, hogy a megismerhetlen, az elrejtett Isten megnyilatkozását minden nép a logoshoz hasonló képzettel teszi érthetővé. A jánosi logos tehát nem egyéb, mint az egyptomi thot, az indiai vac, a Brahma, a chinai tao, a zsidó memra, chokma stb. a görög világczél, νους stb. A ker. logosfogalom közelebbi vizsgálatánál fejtegeti a logost mint egyetemes világczélt = életet, s itt a προς τον 9-εόν kifejezést az újabban szokásos értelemben az „irány" szempontjából magyarázza, s abban látja a logos isteni örök jelentőségét. A logos nem a világ érdekében fejlett ki Istenből, mintha az ideális világ vagy világeszme volna, mert hiszen már a világ előtt is létezett, hanem amint eredetét, úgy végző czélját is Isten maga képezi. Mert mindennek a czélja maga az Isten. Majd a világosság szempontja alatt vizsgálja a logosspeculatiót, s azt fedezi fel benne, hogy a negyedik evangélium a φως különös hangsúlyozásával azt akarja kiemelni, hogy ez a logos az összes ismeretnek nem csak objectiv, hanem subjectiv előfeltétele is. Az ember csak annyira képes az igazságot megismerni, amennyire benne a logos él. — Az egész munka bölcsészeti kísérletezés. Első rendű forrásokat sem igen használ, új gondolatokat, miként azt különben a szerző maga már a czímben is jónak látta jelezni, nem közöl, de nem is költ. Már maga a kiindulás szempontja is téves, természetes tehát, hogy csak azoknak a teljesen nélkülözhető műveknek számát szaporítja, melyek a jánosi irodalomban különben is igen számosak. Raffay Sándor. SZERKESZTŐI MEGJEGYZÉS. A mult számban a „Debreczeni Protestáns Lap" referensét felhívtuk, mutassa ki, mire alapította ama vádját, hogy Szaklapunk csak a külföldi folyóiratok másolata, s jelölje meg, hogy czikkeinket másutt már hol olvasta? Teljes három hónap múlt el azóta felelet nélkül. Úgy hiszszük, ez az idő elég lett volna a vádak igazolására. A szerkesztők.