Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)
Jézus Krisztus a nevelés elve. Schneller István dr.-tól
333 bölcsészeti munkák mikép vélekednek a vallásról és a keresztyénségről. Kiegészítésül lásd u. a. folyóirat 12-ik számában Otto jfr.-nek Darwinismus von heute und Theologie c. ismertetését. A 3. számban Thnmb, Die sprachgeschichtliche Stellung des biblischen Griechisch czimen kifejti, hogy az újtestamentum nyelve a Koivr, mint a hellenista kor (Nagy Sándor — Constantinus vagy Justinianus) egyetemes közlekedő' (és nem irodalmi) nyelve, nem a dialektusok keveredéséből állott elő, hanem az attikai szójárásból magából keletkezett. Az újszöv. nyelvét nem szabad „keresztyén" vagy „zsidó-görög" specialitasnak tartani, mert azok az elemek, melyeket ilyenekül szoktak feltüntetni, a A'o/)/-nak mindenütt birtoka volt. A bibliai görögség alakulását és a /íw/-hez, valamint általában a görög nyelvhez való viszonyát még csak most kezdik igazában tanulmány tárgyává tenni. Közli : Raffay Sándor. Orlens Christianus 1902. II. évfolyam II. füzet. Goldziherl. (Budapest). Ncutestamentliche Elemente in der Traclitionslitteratur des Islam. Muszlim meggyőződés szerint a Korán csak egy részét tartalmazza a próféta nyilatkozatainak. A „könyv" mellett· ezrei szerepelnek azon mondásoknak, melyek állítólag szintén Muhammedtó'l származnak, s melyek, bár a kánonban nem foglalnak helyet, a hivő számára nem kevésbbé fontosak, mint a Koránban megőrzött kijelentések. Ε mondások a hagyomány, a traditio, a hadith. Az azokat felölelő gyűjtemények alkotják a traditióirodalmat, az arab irodalomtörténet egyik terjedelmes fejezetét 1). A hadithok hitelreméltósága gyenge lábon áll. Míg a Korán minden verse kétségtelenül Muhammed szellemének terméke 2), addig a hadithok legnagyobb része tendentiosus költés. A ζ iszlám I. és II. százada a legkülömbözőbb érdekekből a hadithok formájában oly szavakat adott a próféta szájába, a milyenekre éppen szüksége volt. A koholt ') A hartithra és annak irodalmára vonatkozólag 1. Goldziher, Az iszlám, 1881 p. 101—170. Muhammedanische Studien. II. Theil. 1890. Brockelmann, Gesch. d. arab. Litteratur. 1898. p. 156—168. 2) Nöldeke, Gesch. des Qorans, 1860. ρ. 197—203.
