Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)

Jézus Krisztus a nevelés elve. Schneller István dr.-tól

326 A népnevelés elve mellett a mondottak nevezetesen a gyermeknevelés követelményét tartalmazzák. A gyermekek, a maguk ártatlanságában, közvetlen, bizalomteljes odaadásukban képviselik a legnagyobb isteni értéket. Isteni érték van a gyermekkel az emberre bizva! Ne akadályozzuk meg, hogy ezek Jézushoz juthassanak.

1) A keresztyén nevelés bízik Isten mindenható és jóságos erejében, mely minden emberi bölcsesség és tudáson feljebb való s mely gyakran nagyon is kerülő' úton, de mégis czélhoz vezet. Minden tapasztalatszerzésnél s igy minden igaz tanulásnál, ha az az igazságnak megfelelő eredményre akar vezetni, a főfeltétel az, hogy előítéletek nélkül — közvetlenül, őszintén befogadólag tárjuk fel lelkünket s még csak a tényleges birtok fölött reflectálódjunk. A szemléletnek követelménye, az anyagnak elsőbbsége annak alakításával szemben; a személyi odaadással személyi birtoklás czéljából végzendő munka, s az összes munkának a szeretet szolgálatába való helyezése, hogy mi is mindinkább belenőjünk Isten országába annak terjesztésével, hogy mi is átengedjük magunkat ezen mibennünk személyi erőre emelkedett isteni elvnek: ezek azon követelmények, a melyek Jézussal a nevelői oktatás terén mint az új nevelői oktatásnak elvei érvényesültek és érvényesülnek. *) Teljesen felesleges azon kérdésnek felvetése, hogy vájjon Jézus a gyermeki természetet jónak, vagy rossznak tekintette-e. Ε helyen a közvetlenségről, a bizalomteljes odaadásról van szó, nem pedig közelebbi ethikai minősítésről, a mely feltételezi a jó és rossz értékképzeteinek akár tudatnélküli birtokát. Dr. Schneller István.