Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)

Jézus Krisztus a nevelés elve. Schneller István dr.-tól

325 analysis és synthesis útján megcsinálni. Ez egy teremtői ténykedésnek eredménye, mely akkor áll be, ha valamely egyén teljes -odaadással, teljes bizalommal megnyitja szemét, hogy lásson, megnyitja fülét, hogy halljon — ha vele szemben egy egyéni életnek, s különösen egy személyi életnek előterjesztése áll. Ezen tényállás alapja annak, hogy Jézus mindenkitől, a ki igazi, értékes tapasztalatra kiván jutni, ki ez alapon az ő országának polgára akar lenni: megköveteli azt, hogy olyanná legyen, mint a gyermekek, a kik ő hozzá kivárnak jönni. Ily igénytelennek, ily önmagáról megfeledkezőnek (exinanitio), alázatosnak (ταπεινωθεί ϊαντον) kell lenni, hogy a mennyek országában nagyobb lehessen valaki. (Mt. 18, j_

4). A legnagyobb bűnt követi el, a ki ezen odaadó, bizalomteljes folyamatot ily tapasztalat megtevésében megakasztja, a ki ezen bizalomteljes begfogadást megzavarja (og iav σ/.ανόαλίση ένα των μικρών των πίστιν Ιχυντων. Mk. 9, 4

2. Mt. 18, f

i. Lk. 17, 2·)· Jobb az ilyennek, hogy malomkövet kössenek a nyakára és elsülyeszszék őt a tenger mélyébe. Számol ugyan Jézus az egyéniséggel, nagyon jól tudja azt, hogy a tehetség, a vérmérséklet külömbözősége is sajátos veszélyekkel jár és a termés mennyiségét befolyásolja: de nem az a lényeges, hanem lényeges marad mindig a magnak szíves, őszinte és alázatos befogadása, az, hogy az ember kevélységéről, önmagától való elteltségéről lemondjon és a jó előterjesztésével szemben az igénytelen, közvetlenül befogadó gyermeknek álláspontjára helyezkedjék. (Lk. 9, 51-62)· Innen Jézusnak kemény és kíméletlen szava, melylyel illeti az önmagoktól eltelteket, csalhatlanokat, gazdagokat! Innen Jézusnak megható vonzódása a gyermekekhez. Az ő ártatlan bizalomteljes bámulásukban látja az ő jobb énöket, (fravashijukat) angyalaikat, a mint azok folytonosan Istent bámulják. (Mt. 18,

1

ύ). Ε gyermekeket öleli meg, velük azonosítja magát, sőt Istent is, ha t. i. ezen gyermekekkel bárki is jól bánik: őt, Istent fogadják be. (Mk. 9, 3

6). Ezen gyermekek érdekében szólítja fel környezetét, hogy senki ezek közül egyet se vessen meg (Mt. 18,

1

0) s hogy ne gátolja meg őket abban, hogy ő hozzá jöjjenek (Mt. 19,

1

4,

1

5).