Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)

Tanulmányok Augustinus tanrendszeréből. Tüdős István dr.-tól

28 a három személy, a mit az egyes ember eyy személyiségére vonatkoztatva a természetben nem állapíthatni meg. (Itt a gondolati finomság a személy nagy jelentőségében rejlik . . . XV. k. VII. fej.) így válik teljessé a háromság-tan, a mely nagy általánosságból, elvből indult ki s keresztülmenvén a tárgyias, a való világon: a személyiségnek finom értelmezésében végződik. A lényeget, az istenséget nem tagadhatni. Ma már túl vagyunk az isten-tagadási állásponton. A személyt, személyiséget mi emberek, a kik épen ebben láthatjuk, érezhetjük emberi voltunkat, sőt épen ez tartozik hozzá emberségünkhöz, soha sem tagadhatjuk meg. Ε kettőnek egybehozását végzi el Augustinus s az egybehozással háromság-tani magyarázatot ad, a melynek lélektani jelleme sokszorosan figyelmet érdemlő. Protestáns theológus figyelmét nem kerülheti ki ez a gondolkozási s bizonyítási kör, a melyben a vizsgálódás szabadsága érzik, építőleg és nem rombolóan. Ez sem utolsó dolog az ilyen kérdésben. Dr. Tüdős István, sárospataki theol. tanár.