Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)

Tanulmányok Augustinus tanrendszeréből. Tüdős István dr.-tól

24 Augustinus mély vizsgálódásokra képes szelleme éppen e kérdésre adogatott sokszoros feleletet akkor, a midőn hasonlatok, azonszerűségek felvételével igyekezett a kérdést megfejteni, elfogadható hivatkozásokkal bevinni azok közzé az igazságok közzé, a melyek a léleknek birodalmai. Ezeknek a hasonlatosságoknak, azonszerűségi hivatkozásoknak bemutatásában jelentkezik az Augustinus háromság-tana, a melynek elfogadása nála is, másoknál is attól függ, hogy az igazságot tartalmazza-e vagy pedig nem ? Háromság ős egység, — többszörösség és egyszeresség: egy ugyanazon dologban, személyiségben, létben, állagban képtelenség ! Ez az általános háromság-tagadási álláspont. Augustinus rögtönösen hivatkozik e kiáltó ellentétek együttlétére, együttes érvényesülésére, a midőn így szól: Isten egyszerűség és sokszorosság, a föld is egy és mégis sok része van, — az ég is egy, de sok a része. (VI. könyv VI. fejezet.) Hivatkozása azt árulja el, hogy a többség és egység fogalmát, igen helyesen, úgy viszonyítja, mint a mely nem áll egymással föltétlen ellentétben, sőt megfér egymás mellett, azonságot és különbséget tartalmazva, a mint az egész és rész fogalmában is jelentkezik ez a tünet. Természetesen a háromság és háromszorság között mégis különbséget állapít meg. (Deus trinitas; sed non triplex.) Ez a fogalom-egyeztetés azonban csak elvi és elvont természetű, a melylyel szemben tárgyias hivatkozást is végez, a mint a következő hasonlatok igazolják, a melyek már a személyi különbséget is megjelenítik: Van szeretet s ha valaki a szeretet felől tudakozódik, három dologgal foglalatoskodik: első az én, — második az, hogy szeretek, harmadik maga a szeretet. Ha az elme, vagy mondjuk általában a szellem s még inkább a lélek: szeret, maga ez az egyszerű jelenség kettőség, mert az elme is és a szeretet is jelentkezik és mégis e kettősség egység, mert az elme és szeretet nem két lélek, hanem egy lélek. Maga a szeretet és az, a ki szeret: egység és kettőség, mert viszonylagosan használjuk a két fogalmat, a mennyiben a ki szeret: a szeretetre van utalva, — a szeretet