Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)

Tanulmányok Augustinus tanrendszeréből. Tüdős István dr.-tól

181 Bensőbb, szorosabb kapcsolatot test és lélek között aligha képzelhetünk ennél. S van ebben a felvételben annyi természetesség, a mennyi bátran kielégítheti azt az irányzatot is, a melynek nincs más célja, mint az önmagában való létei állítása oly módon, hogy pusztán a harmónia praestabilita kösse össze a létezőket. Önmagában él a lélek is, meg a test is: ámde az az élet csak egymás által lesz emberi életté! Ámde a theologia sem, meg a modern tudományosság sem elégszik meg az ember fogalomnál ennyivel, hanem kutat, keres továbbiak és egyebek után is, hogy maga az a teljes élet álljon előtte, a theologia és a modern tudomány előtt, a mely teljes életben az Istennel való, vagy egyáltalán valamely magasabb lénynyel s elmével való összeköttetés jut kifejezésre. Különösen pedig sarkalja a tudomány emberét is az a kérdés: a test és lélek viszonyában mikor van összhang, mikor következik be a széthúzás ? Kérdés ez, a melyet a theológia a bűn fogalmával, a tudomány a testi és lelki állapot egészséges és egészségtelen tüneteivel kapcsolatban tárgyal. Hogy az-e a helyesebb, vagy ez felel-e meg inkább a lelki és testi élet természetének: fölösleges volna tárgyalni, mert a bűn betegséget jelent s a beteges állapot valamely okra viendő vissza, a mely ok a vallásban a bűn fogalom által ismertetik meg. A bűn nemcsak theolúgiai fogalom, hanem szomorú valóság is magában a társadalmi életben s ha a keresztyén theológia okot keres a bűnre nézve, csak annak a követelménynek tesz eleget, a mely a tudomány előtt is ott lebeg. És Augustinusnál, mint a keresztyén theológia művelőjénél, egyáltalán nem szembetűnő az, hogy bibliai alapon keresi a bűn okát és forrását, mert utóvégre is a mily megengedett dolog a tudományos kutatásoknál is a fölvétel, épen olyan megengedhető a keresztyén theológia részére is az, hogy olyan felvételből induljon ki, a melynek valószínűsége, elfogadhatósága, igazolhatósága nemcsak azért megy keresztül, mert kijelentési vagy bibliai alapú, hanem mindenek fölött azért, mert igazságot tartalmaz. Augustinus a bűn fogalmát magával az előállással köti