Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)
Tanulmányok Augustinus tanrendszeréből. Tüdős István dr.-tól
180 magára a testre vonatkoztatva önként áll elő Augustinusnak az a felvétele, hogy a test tulajdonképen a lélek által van, a lélek által ól, mint emberi test, úgy, hogy csakugyan kiilsö valamiként jelentkezik clZ, cl melynek aztán nincs egyéb hivatása, mint „díszítésül szolgálni a léleknek. u Hogy ennek a testnek mozgásai vannak, a melyek által a testi élet jelentkezik, az Augustinus szerint is áll, mert maga mondja azt, hogy ha a lélek eltávozik a testből, a test meghal ugyan, de mozgása még mindig észrevehető, vagy mondja ezt is : a testnek természetét maga a lélek sem ismeri: azaz : a testnek természete is, élete is úgy is jelentkezik, mint önálló, mint sajátos. Ámde a tulajdonképeni emberi testnek az élete s természete nem önmagában jelenik meg, hanem igenis a lélek által, a mely a testnek jó szelleme s egyáltalán az benne, a mi jó. [Corporis bonum est anima. I. k. 870. 1.]. Csakhogy a testnek az az élete s természete, a mely saját tulajdonáúl vehető fel, a melyben az u. n. természeti elemek szerepelnek, t. i. nagyság, hosszúság, szélesség, magasság, mélység, részek, egész, szépség, arány stb. semmiképen sem azt az életet s természetet jelentik, a melyben maga az ember jut kifejezésre. Azaz : Augustinus egészen helyesen helyezkedik arra az álláspontra, a melyen az ember fogalom nem is pusztán a lélekben, nem is egyszerűen a testben, hanem igenis a kettőnek egymáshoz való kapcsolásában, egymáshoz való köttetésóben jelentkezik s érvényesül, úgy, hogy az a meghatározás, a melyet mondjuk, a mai kor tudósa adna az emberről, a mely szerint a test láthatóságában valami láthatatlan erő jut kifejezésre, még pedig olyan különböző s eltérő mozanatokban, hogy akár a test maga is másnak képzelhető még a láthatóságban is: egészen összeülik az Augustinus felvételével, a mely szerint a test élete épen az embert illetőleg csak annyiban élet: a mennyiben a lélek jelentkezik abban. Még azok a jelenségek is, a melyek magának a testnek természetéhez látszanak tartozni, a legszorosabb összeköttetésben állanak az egész test fölött uralkodó lélekkel, a melynek minden megnyilatkozása s megmozdúlása a test által jut kifejezésre.
