Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)

Tanulmányok Augustinus tanrendszeréből. Tüdős István dr.-tól

179 a maga működésében, úgy, hogy észnek, emlékezetnek, okosságnak, szellemnek és érzésnek is neveztetik, még pedig egyszerűséggel és test nélküliséggel felruházva, de a mely alakot ölt mégis mindannyiszor, valahányszor a lényeg - egyszerűség a kötelesség, illetőleg a működés sokféleségében jelentkezik. A lélek egy, de sok a megnyilatkozása, mert sokfélék azok az erők s képességek, a melyek benne lakoznak részint saját természetéből kifolyólag, részint a kegyelem következtében; amott az ismeret és szeretet képessége, emitt az igazság megismerése és a szeretet törvénye jelentkezvén.') Ez a lélek aztán rendelkezik halhatatlansággal, örökkévalósággal, noha teremtetettsége ellene mond ennek de mert láthatatlan is és test nélküli is, mert fölötte áll minden testiségnek, mert végtelen is és tápláléka nem más, mint az Isten igéje, azért halhatatlan és örök. íme a lélek, a maga mivoltában! Hát a test ? A testet is Isten teremtette, mert általában a mi test: az az Istentől teremtetett s mint ilyen önmagában véve végetlen, a mely semmivé sem válhatik. Ámde ez még nem az a test, a melyről szó van, mint az emberi lelket magában foglalóról. Az a test, a mely az emberi lélekkel van összeköttetésben, a következő szervezetű, vagy a mint Augustinus irja: compositióju: „corpus constat ex officialibus membris, officialia ex consimilibus, consimilia ex humoribus, humores ex cibis, cibi ex elementis."

2) És hogy ez mit jelent, annak magyarázata ez: és ezek közül egyik sem lélek, hanem a lélek ezekben, mint szervekben működik s erek által „consulit corpori."

3) Ennek a kettőnek: léleknek és testnek az egymáshoz való viszonya úgy tekintendő, mint a mely idői dolog, mert „inter Deum et corpus posita per tempus monetur anima",

4) a miből ') XVII. k. 1612. 1. η XVII. k. 1622. I. s) XVII. k. 1622. 1. .") u. o. 11*