Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)

Tanulmányok Augustinus tanrendszeréből. Tüdős István dr.-tól

176 tünedező pontok, a jó és rosz, a szép és rút, a kellemes és kellemetlen, a nemes és a nemtelen, a születés és az elmúlás, maga az élet és a halál mind-mind olyan pontok, olyan vonások s jelenségek, a melyekre vonatkozólag, ha vannak legújabb kori tudományos megállapodások, azoknak a fontosságával számot kell vetni. A baj csak az, hogy épen a megállapodások nem véglegesek s így a theologiában csak kis részben érvényesülők lehetnek. Mindezt pedig főleg két szempontból hoztam elő, t. i. elő­ször abból a szempontból, hogy a theológiai ember-tan tudo­mányos voltát odavetőlegesen is igazoljam ; másodszor abból a szempontból, hogy ez által, ha úgy tetszik, versenyre szólítsam azokat, a kiknek az a meggyőződésük: a theológia nem tu­domány. Épen Augustinusnak a tanrendszere, mint a múlt időknek hagyatéka, egészen alkalmas eszköz ebből a szempontból, mert a tényleges tudományt, a minek az ember-tant minősítik, olyan részletekben, olyan felfogással tárgyalja s műveli, hogy a mai kor emberének is becsületére válnék. Természetesen a felfogás is, meg a tárgyalás is nem az u. n. világi tudományos érdekek szolgálatában állva érvényesül, hanem a kizárólagos keresztyén egyházi s vallásos érdekeknek s igazságoknak akar hódolni. Ámde épen az is eldöntendő kérdés: a keresztyén egyházi és vallásos érdekek és igazságok az Augustinus tanrendszerében nem válnak-é általánosakká, vájjon az a kizárólágos keresztyén álláspont, a melyet Augustinus képvisel, nem annak a magasabb erkölcsiségnek az úttörője-é, a mely után a tiszta erkölcsiség hivei sóvárognak, tekintet nélkül az egyházi, a vallásos állás­pontra ? Sok kérdés ez már így is s mindenik érinti a tudományt. És még mennyi vetődik fel, ha a tanrendszerbe mélyedünk! Bizonyságúl arra, hogy a theologiának mégis csak van vala­melyes köze a tudományhoz ! Lássuk első sorban is magát az ember-fogalmat, a mint azt Augustinus meghatározza, magát az ember nevet a latin nyelv­ben a humus szótól származtatva, a mint ez nyilván kitetszik

Next

/
Thumbnails
Contents