Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)
Jézus és a kanaáni asszony. Raffay Sándortól
172 egészen természetesnek talált. A kutyához való hasonlítást értem. Ez a hasonlítás sem többet, sem kevesebbet nem mond, mint a mit üdvtörténeti szempontból a zsidó theokratikus felfogás hirdet, hogy az Ur háztartásában minden egyes népnek megvan a maga helye. Míg az egyik az Úrral ül egy asztalnál s fiú módjára a kenyérbó'l szel, addig a másik a házi állatok módjára csak a hulladékokat szedegeti fel. De ugyanaz az asztal táplálja mindeniket. Jézus is erró'l az álláspontról szól most s ezzel sem az asszonyt nem akarja sérteni, sem Izraelnek a kizárólagosságát nem hirdeti, hanem csupán csak az elsó'bbségét emeli ki. Márk ezt határozottan ki is fejezi (v. ö. Mt. 8, 1 0. 10, 6. n, 2o s köv. 12, 4 1. 15, 2 4.). A Syrsin feltalálása óta a synoptikusokra vonatkozó sok kérdésben világosabban látunk. A szöveg kiadója Merx nagy szorgalommal és figyelemmel dolgozta fel e becses kútfőt. 1) De ide vonatkozó magyarázatát nem tartom elfogadhatónak. A Mátéhez irt igen terjedelmes kommentárjában, a Syrsin következő szövegéhez: „Nem engedliető-e meg, hogy elvegyük a kenyeret, melyet a fiak a kutyáknak dobnak ? Monda neki az asszony: Igen, uram, a kutyák is az ő urok asztaláról esznek és élnek" Merx ezt a magyarázatot adja: Jézus mondásának csak úgy van értelme, ha kérdőnek veszszük azt. A szomorú tapasztalatok után Jézus mintegy azon töpreng magában, hogy ne csatlakozzék-e inkább a hitre kész pogányokhoz, mint küzködjék tovább is a hitetlen zsidókkal ? S az asszony megérti a czélzatot és ezzel el is dönti a maga javára a kérdést. A gyógyítás tehát az asszony helyes vallásos felfogásának jutalma, mert ő érezte és ki is fejezte, hogy minden ember egyformán Isten gyermeke és így az áldásra, segítésre, kegyelemre egyenlően érdemes. Tény, hogy a syr szöveg merőben eltér a görög szövegtől. Merx össze is állította, mikép változott át ez a mondás a mostani görög szövegben látható formára. De bár a legrégibb *) Merx Α., Die vier kanon. Εν. nach ihrem ältest. bekannten Texte. Uebersetzung und Erläuterung des syr. im Sinaikloster gefundenen Palimpsesthandschrift. II. Theil, I. Hälfte. Das Ev. Mathaeus. Berlin. 1902. 248 s köv.
