Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)
Jézus és a kanaáni asszony. Raffay Sándortól
168 tűnik az eddig legrégibbnek tartott szövegből, a sinai syr palimpsestából, hol ez áll: „Bocsásd el öt, mert lásd, kiabál utánunk és követ." 1) Az elbeszélés következő részei csak Máténál vannak meg: „ 0 'pedig egyetlen szóval sem felelt. S a tanítványok hozzámenve kérték öt mondván: „Bocsásd el öt, mert utánnunk kiált" {vagy : mert kiált mögöttünk.) 0 pedig feleié: „ Nem bocsáttattam én, hanem csak az Izrael házának elveszett juhai közé." 0 pedig odament, leborult előtte és mondá: „ üram, segíts rajtam!" Márk ezeket nem ismeri. Viszont azt meg Márk írja meg, hogy mi indította az asszonyt arra, hogy Jézushoz forduljon segedelemért. Hallott róla. Máté Jézusnak ismerését egészen természetesnek veszi. Az ő előadása szerint az asszony nemcsak a zsidók messiási reményeit, hanem Jézus messiási igényeit is igen jól ismerte. Amazon nincs mit csodálnunk, de Jézusról csakis az előző időkből tudhatott valamit az az asszony, mert Tyrus határában Jézus eddig semmiféle messiási munkát nem végzett. S ha mindezen eltérésekhez az előadás külső formájának a különbségét is hozzáveszszük, bízvást levonhatjuk a synoptikus kérdésre nézve azt a következtetést, hogy e részlet előadásában Máté és Márk egymástól teljesen független. Még csak közös írásos forrásra sem vihetők vissza. S ez ismét újabb bizonysága annak, hogy a synoptikus kérdés körében a szóhagyomány felvételét nem nélkülözhetjük. De felmerül itt az a kérdés, hogy miért megy Jézus a pogányok közé? Ε kérdésre sokfélekép igyekeznek felelni, de az igazit csak az írás maga adhatja meg. A működés körének kiterjesztése nem lehetett Jézus czélja, mert akkor nincs értelme, hogy rejtve kiván maradni. Hogy a távolból hajtson végre egy csodatettet ezért sem lett volna szükséges a zsidók közül kivándorolnia. Az igazi okot az összefüggés fedi fel. Holtzmann helyes nyomon jár, a mikor a pogány földre való menetelt a farizeusokkal folytatott *) Merx A. Die vier kanonischen Εν. nach ihrem ältesten bekannten Texte. 1897. Tudományos neve : Syrsin.
