Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)
Jézus és a kanaáni asszony. Raffay Sándortól
169 előző vitatkozással hozza okozatos összefüggésbe. De már a következtetés, amire jut, téves. Szerinte ugyanis nagyon meglepte Jézust az ő sorsának hirtelen kedvezőtlen alakulása. Látja a vitából, hogy közeleg a vég, azt akarja elodázni. De ez helytelen feltevés, mert eltekintve attól, hogy Jézus messiási tudata nem életsorsa különböző változásai alapján fejlett ki és alakult, ha csakugyan menekült volna, akkor érthetetlen úgy a gyors visszatérése, mint a még ezután is hosszan tartó nyilvános működése. Különösen pedig érthetetlen az, hogy ha már a zsidók elől kitért, miért akar a pogányok biztos körében fejtve maradni, miért nem keresi a dicsőséget ,ott, a hol az önként kínálkozik ? Az utazás és a rejtőzködés oka mindenesetre egy és ugyanaz, de Holtzmann nem találta azt meg. A farizeusokkal való vitatkozás Wéiss szerint arra a szomorú tapasztalatra juttatta Jézust, hogy az ő tanítványai még mindig nagyon gyengén állanak az ő igazaikban. Az ő oktatásuk végett megy tehát el velük Jézus olyan vidékre, ahol őket nyugodtan és zavartalanul tanítgathatta. Ámde akkor miért nincsen semmi nyoma ezeknek a tanításoknak? Ily fontos dolog nem maradhatott volna megemlítés nélkül. Aztán miért akkor a gyors visszafordulás ? A hypothesis gyengeségét maga Weiss is érzi, mert kisegítőnek egy másik szempontot is kiemel. Ε szerint a farizeusokkal folytatott vitának Mk. 7, i 5-ben található alaptétele indítja Jézust arra, hogy tanítványai előtt gyakorlatilag igazolja álláspontját. Zsidó felfogás szerint ugyanis a pogányok társasága s különösen a házaikban való tartózkodás az igazi zsidót megfertőzi. De Jézus kijelentette, hogy nem a külső viszonyok minősége, hanem a lélek állapota határoz az ember értéke, tisztasága és tisztátalansága felett. Ez állítása komolyságát most tettel is igazolja. Csakhogy álláspontjának a tanítványok előtt való igazolására semmi szükség nem volt, mert hiszen azokat magukat is ép azért támadták meg a farizeusok, hogy a levitikus törvények formalistikus rendelkezéseit nem teljesítették, azok korlátain már túlemelkedtek. Ha Jézus a pogányokkal a farizeusok jelenlétében érintkeznék, akkor érthető volna ez a magyarázat,
