Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)

Jézus Krisztus a nevelés elve. Schneller István dr.-tól

156 mennyit a czimben igér. A munka nemcsak történeti okmánytár, de, főleg a legújabb korra vonatkozó részleteiben, egyházjogi okmánytár is. Ez különben az anyag természetében rejlik. Az egyháztörténet és egyházjog forrásai igen sok esetben nem különíthetők el egymástól. A dogmaalkotó ós életszabályozó ókori zsinatoknál, Ps. Isodornál, a tridenti és vatikáni zsinatoknál az egyháztörténet forrásai azonosak az egyházjogéival. A szerző nem jár új ösvényen. Előtte már többen összeállítottak ily okmánytárakat. Nem csupán azok, kikről Mirbt művének egyik ismertetője, Müller Κ., megemlékezik. (L. Theol. Literaturzeitung 1896. 7. sz. p. 183—184. az 1. kiadásról; u. o. 1902. 23. sz. p. 613 - 615. a 2. kiadásról). Az említetteken kivül Leopold Ε. „Das Predigtamt im Urchristentume" czimű művében (Lüneburg, 1846) nagy szorgalommal összehordta a keresztyénség I. és II. századára vonatkozó okmányokat. Úgyanezt tette Friedberg Ε. a VIII. Bonifácius korából származó irott emlékekkel. Nálunk Magyarországon is vannak, természetesen legfőként a magyar viszonyokra vonatkozó ily okmánytárak. De elismerés illeti Mirbtet, mert munkája igen nagy anyagot ölel fel, és sok olyat tesz hozzáférhetővé, mi idáig el volt zárva a kutató elől. Bevezető megjegyzései, mellékletei, a forrásokat feltüntető sorai igen becsesek. Kár, hogy több felette érdekes és fontos okmányt nélkülöznünk kell e gyűjteményben. A felelet, melyet Szép Fülöp adott VIII. Bonifácius „Unam Sanctam" bullájára, nincs felvéve. Hiányzik X. Leo levele is, melyben VIII. Henriket „defensor fidei"nek mondja. Nincs meg IV. Leo nyilatkozata sem a verduni egyezményről (848). Sajnálatos, hogy a magyar történetre vonatkozólag csakis „das sogenannte ungarische Fluchformular"-t közli (1676-ból ?) Pedig itt gazdag anyag kínálkozott volna. S oly lényeges dolgot, mint az „apostoli király" czimének és jogának adományozása, még se lett volna szabad elhagyni. Be kellett volna venni I. Mátyásnak IV. Sixtus pápával folytatott levelezései is, mely a magyar apóst, királyi jogok körének és ezek gyakorlásának kérdése körül forgott. Müller Κ. a fentemlített ismertetésben felsorolja azon előnyöket, melyekkel a 2. kiadás az 1-vel szemben rendelkezik. Az okmányok száma 155-ről 508-ra emelkedett. A könyv terjedelme megkétszereződött. A magyarázó jegyzetek megszaporodtak. Azon irók, iratok, törvénykönyvek, zsinati határozmányok sora, melyekből az idézetek származnak, tetemesen bővült. Mindez előnyök a 2. kiadást magasan az 1. fölé emelik. S érthető, hogy Müller, ki az 1. kiadásnál igen sok kifogásolni valót talált, a 2.